Szívesen, és szeretettel emlékszik vissza a Csongrád megyei kisvárosban, Makón töltött évekre Debreczeni Mónika, a Vylyan Pincészet birtokigazgatója. Az mondta: az alföldi, jelesül makói emberek őszinték, egyenesek, becsületesek, barátságosak. Exkluzív interjú. 

A Vylyan Pincészetet a makói Debreczeni Pál alapította 1988-ban. Bő tíz évvel később a márka már önálló standdal mutatkozott be a bordeaux-i Vinexpo világkiállításon, a kékoportó aranyérmet nyert 1998-ban. A cég folyamatosan fejlődött, 2004-től országos értékesítői hálózatuk volt, az alapító ebben az évben tért örök  nyugalomra. A hamvait a Marosba szórták Makónál. A lendületes fejlődés tovább folytatódott. Ma Debreczeni Mónika, Pál felesége a birtokigazgató, a cég és a világhírű bormárka folyamatosan erősödik, és fejlődik. Mónika szívesen emlékszik vissza a makói évekre, emberekre, élményekre. Erről mesélt ebben az interjúban. 

Milyen emlékek fűzik Makóhoz és a környékhez? Mikortól meddig és hol élt a városban?

Gyönyörű emlékek fűznek a városhoz, ahol születtem és ahol 14 éves koromig éltem. A szülői ház a Fűrész utcában volt, a kenyérgyárral átelemben, egy hatalmas nyárfával szemben, közel a Maros- parthoz.

Milyen volt "makói lánynak" lenni? 

Meghatározó élmény volt, amire büszke vagyok. Vicces, hogy szinte bárhol az országban megismerkedem valakivel, előbb utóbb felbukkan valami makói szál. Makóban  legjobban a Maros- partot imádtam, ahol tavasztól őszig bennszülöttek voltunk. Az öblös sárgarigófütty és a folyó illata örökre megmarad…

Nagyon sok meghatározó ember volt az életemben, aki  gyermekkorom „szereplője” volt. Imádtam a nagyszüleimet. Emlékszem kiváló pedagógusokra, az iskolából sok barátomra, és szüleim remek barátaira is. Nehéz lenne mindenkit felsorolni, és talán méltatlan is lenne egy-egy nevet kiemelni, de talán mégis… Endesné Ida óvó néni, Szentpéterié Ilus néni alsós osztályfőnököm a Bartókból, Mátrai Gézáné Juszti néni magyar tanárnő a Kun Bélából, osztálytársaim, barátaim például Báthori Éva, Varga Margit, Kis Andris, Szabó Attila Zsiri, Jámbor Zizi és Pali, Zentay Attila, vagyis Kuksi. Szüleim barátai Benkéék, Ember Paliék, Pappné Ica néni, hosszú a sor, és tolulnak az emlékek, sok nevet fel lehetne még sorolni. Szép volt.

Honnan érkezett meg az életébe a borok szeretete, és az a szaktudás, amivel ma irányítja a céget?

A borok szeretete a szülői házból jött. Édesanyám a Juhász Gyula Szakközép iskolában többek között szőlészet borászat tárgyat is tanított. A szüleim borszerető emberek voltak, és fontos volt, hogy alkalmakkor milyen bor került az asztalra.

A kezdeti affinitás után persze borászati végzettséget is szereztem Angliában, a WSET iskolában. A gyakorlati szaktudást ezeken az alapokon szereztem meg a Vylyan Pincészet kialakulásával, kialakításával együtt.

Szokott-e még ellátogatni hozzánk, tartja-e a kapcsolatot valakivel?

Leginkább halottak napján megyek, megyünk Makóra. A temetők mellett gyakran útba ejtjük a Gyarmati Cukit és közben sok-sok kedves emberrel találkozunk. Később Szentesre jártam gimibe, és ott is voltak makói osztálytársaim, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

Mit szeret a legjobban a munkájában? 

A sokszínűségét szeretem leginkább. Egy szőlőbirtokon saját borok termelve szinte mindennel foglalkozik az ember: a szőlőtermesztéssel, a borokkal, marketinggel, értékesítéssel, tervezéssel, pénzügyekkel stb. stb., szóval sohasem fásul bele, vagy unatkozik, az biztos!

Melyikért kapott több előítéletet: hogy vidékről származik, vagy, hogy egy profi, a szakmájához értő, sikeres nő egy férfias szakmában? 

Igazából egyikért sem. Lehet, hogy azért, mert ezek a kérdések nem érdekelnek igazán, így nem is veszem észre az esetleges előítéleteket.

Milyen újdonságokkal készül a Vylyan  2019-re és az év végére?

A prémium címkecsaládunk megváltozik, és ehhez egy médiakampány is fog társulni 2019-ben. Drukkolok a sikeres fogadtatásnak!

Ön szerint mennyire határozza meg a sikereinket az, hogy honnan származunk, hol nőttünk fel?

Az alföldi, jelesül makói emberek őszinték, egyenesek, becsületesek, barátságosak. Nyilván nem mindenki és mindenkor, de én ezeket a pozitív tulajdonságokat becsülöm bennük és tartom fontosnak. A gyermekkorban megtapasztalt hely szelleme, a génius loci biztosan meghatározó dolog az ember életében.

 Major Zsuzsanna, hírmenedzser