Négy évvel ezelőtt Zoli és Eszter úgy döntöttek, hogy Makóról Balatonlellére költöznek, vagyis ott vesznek apartmant, ahova azután szívesen várják a vendégeket Makóról, és szerte az országból. Építgették, újítgatták, bővítgették, és ma már 3 apartmannal fogadják a vendégeket. Ők a találkozási pont, ha a környéken nyaralnak az ismerős makóiak.

Este van, kinn ülünk a teraszon. A sült hal és a csirke már elkészült. Körbeüljük az asztal, felnőttek és gyerekek. Halkan szól a zene, beszélgetünk. Feltűnően kevés a szúnyog, ami meglepő, mert otthon megesznek. A sült, a meleg nyári levegő és a hideg rozé elhozza a balatoni feelinget. Szinte érzem az illatát is. Ebben a nyugalomban otthon érzem magam, pedig több mint 300 kilométerre vagyok. Ismerősök között, barátok között mégis.

Pál Zoltán és felesége Pálné Horváth Eszter, vagyis Zoli és Eszter négy éve léptek egy nagyot. Bár mindketten tősgyökeres makóiak, úgy döntöttek, több mint 40 év makói élet után vesznek egy apartmant, valahol a Balatonon. Innen indul az ő sztorijuk. Ülünk az asztal körül, és mesélnek.

Hogy kerültetek Makóról Balatonlellére?

Eszter: 10 éven keresztül csak Siófokra jártunk nyaralni. Egyszer, 2016 januárjában azt mondtuk: itt egy új év, új kezdet! Mi lenne, ha az idén már saját nyaralóba mennénk, valahol a Balatonon? Februárban, amikor egy hétvégére eljöttünk Siófokra kikapcsolódni, már úgy érkeztünk, hogy 2 eladó apartmant is megnézünk. Az egyiket ott, a másikat Balatonlellén. Ezt választottuk. Amikor körbenéztük, már tudtuk, hogy igen, itt lesz a másik otthonunk.

Zoli: Volt mit tenni, nem mondom, hogy nem. De a nyáron már a sajátunkban nyaraltunk. Azután később a telken lévő szomszédos apartmant is megvettük, majd egy másikat. Így most 3 apartmanunk van. Volt, amit szinte teljesen átépítettünk. Hívtam a barátaimat, itt szorgoskodtak, ha kellett betonoztunk, dolgoztunk. Persze az esti koccintás sem maradt el a fárasztó nap után. Sok munka van mögöttünk. Most az egyik apartman felső szintjén lakunk, de szeretnénk majd átköltözni egy családi házba.

A vírus miatti helyzet mennyire érintett titeket?

Eszter: Nem volt jelentősebb hatása. Aki szeret nálunk, aki szeret hozzánk jönni, az így is eljön.

Zoli: Talán annyit éreztünk, hogy kitolódott a szezon. Később indult pár héttel, mint szokott, és most még augusztus végéig vannak foglalásaink.

Hogyan oldottátok meg a váltást? Mi lett a munkahelyetekkel?

Zoli: Én a Büntetés- Végrehajtásnál dolgozok. Szegeden voltam állományban, és át tudtam kérni magam a közelbe, Kaposvárra. Körletfelügyelő vagyok. Eszter pedig az Óföldeáki idősotthonban dolgozott, ő most itt Balatonföldváron dolgozik, egy magán ápolási otthonban terápiás nővér.

És a család? A gyerekek hogyan viselték a költözést, váltást?

Zoli: Makón laktunk 42 évig, makói születésűek vagyunk. Édesanyám él még Makón és a testvéreim, édesapám a távhő vezetője volt. Nem szakadtunk el Makótól.

Eszter: Három gyermekünk van. Rebeka 17 éves, ő a makói Juhász Gyulába jár. Még van egy éve, kollégiumban lakik. Ő otthon maradt. Most a szünetben itt dolgozik a közeli étteremben, itt van velünk. Olivér költözött velünk, ő most kezdi a középiskolát, 14 éves. Jól érzi itt magát, új barátai vannak. Itthon pedig szinte mindenben segít, ha van kedve, hiszen kamasz. Karolina 7 éves, elsős. Ő imád az érkező gyerekekkel játszani. Mindig csinálnak valamit. Itt sürög - forog körülöttünk. Mindig hiányolják is a vendégek gyerekei, ha elmennek, és őt keresik először, amikor megérkeznek hozzánk.

Itt Balatonlellén kerestek családi házat?

Eszter: Igen, de egyelőre csak nézelődünk. Nehéz döntés, mert a vendégeink szeretik, hogy itt vagyunk. Mi nem az a típusú vendéglátó vagyunk, aki nem enged be látogatót a vendéghez. Ide nyugodtan jöhetnek mások is, beszélgetni, kiülni ide a teraszra. A gyerekek együtt játszanak.

Itt is vannak most olyanok, akik nem itt szállnak meg, de itt ülnek velünk az asztalnál. Köröm Anita és Kerekes István Csabi fiúkkal és Fanni lányukkal ugrott át Zoliékhoz. Mint kiderült, István szüleinek szintén a Balatonnál van apartmanjuk. Ők oda szoktak járni, de sosem hagyják ki Zoliékat, ha erre járnak.

Mit szóltatok Zoliék ötletéhez?

Anita: Szerintem nagy bátorság kellett ehhez a váltáshoz Zoliéknak. Én nem mernék így hirtelen belevágni. De csodás helyet hoztak létre. Halljuk a makóiaktól is, hogy eljönnek ide, vagy itt találkoznak.

Ti miért szerettek itt?

Anita: Szívesen jövünk ide, mert jó itt beszélgetni. A nagy kertben és a mászókán a gyerekek jól érzik magukat. Gyerekkel ideális, mert elfoglalják egymást, és itt hely is van arra, hogy játszanak. Jó, hogy tudunk sütögetni, pingpongozni, tollasozni. Itt van közel a szabad strand, oda is le tudunk sétálni.

István: Mi Zolival régóta ismerjük egymást, Szegeden együtt dolgoztunk. Barátok vagyunk, én is segítettem betonozni. Amikor a közelben vagyunk, mindig eljövünk hozzájuk. Én gratulálok nekik ehhez, mert nagyon jó ötletnek tartom, és sok sikert kívánok hozzá.

Egy másik család is éppen Zoliéknál vendégeskedett, szintén Makó környékéről. Simonné Sinkó Erika, Óföldeák polgármestere most is a családjával jött ide nyaralni, ahogyan már 2 éve.

Önöknek mi tetszik itt a legjobban? Miért jó ide jönni?

Simonné Sinkó Erika: Nagyon szeretünk itt. A férjemmel, a két gyermekünkkel és a testvéremmel jöttünk. Esztivel munkatársak voltunk. Együtt dolgoztunk Óföldeákon. Nagyon családias a légkör. A gyerekek számára biztonságos, családias a környezet, a település is. Mi nagyon szeretjük. Az időjárás kicsit kifogott most rajtunk, de amikor kicsit hűvösebb volt, és nem strandoltunk is találtunk programot. Állatkertben voltunk Veszprémben, hajókáztunk, vásárolgattunk és nézelődtünk. Bő egy hetet töltöttünk itt, jövőre is jövünk.

Az este, a teraszon végignézek az arcokon, és tényleg ezt látom. Barátokat. Embereket, akik nem csak nyaralni jönnek, hanem találkozni, nevetni. Muszáj megkérdeznem, hogy ez mindig így megy itt? Furcsa a közvetlenség, hogy nem néz szúrós szemmel a tulajdonos, ha vendégek jönnek, hanem előkerül a pálinkás üveg. Nem vagyok idegen. Hallgatom a sztorikat, a közös emlékeket, a gyerekek nevetését, és arra gondolok, miért nem ilyen mindenki? Miért ne lehetne úgy, és azért nyaralni, hogy ott is barátokkal legyünk? Elkezd érdekelni, mi lehet a Hely Szelleme, honnan jön ez?

Szerintetek mi adja ezt a varázst?

Eszter: Nekem ez, hogy össze lehet hozni itt ismerősöket. Hogy itt tényleg együtt lehetünk. Akkor is, ha nem itt van mindenki szállása, csak látogatóba jönnek. Ez az egyik varázsa. Sokan családdal jönnek barátokkal, és egyszerre bérlik ki az apartmanokat. De az sem ritka, hogy a szomszédos településekre mennek nyaralni, és onnan jönnek át ide, hogy találkozzanak egymással, vagy velünk. Mi egy közös pont vagyunk.

Zoli: Azért is jó itt, mert imádják a gyerekek, hogy egy bottal, damillal és horoggal, és egy napijeggyel, ami egyáltalán nem drága, halat is tudnak fogni a közelben. Ez is egy plusz program. Ha kilépsz tőlünk az ajtón balra, párszáz méterre ott van egy kis szabad strand. Ha jobbra indulsz, akkor át a fahídon, a fák mellett ott a horgászhely. Ezek élmények. Amikor a gyereknél horogra akad egy hal, apa büszkén segít neki kihúzni. Látod, este pedig feldobjuk, megsütjük, öntünk egy kis rozét, és beszélgetünk, a gyerekek meg játszanak.

Ha szeretnél Zoliékkal találkozni, a PÁL-LAK-ban nyaralni, akkor itt éred el őket:

Pál Zoltán: 06/30/740-24-37

Pálné Horváth Eszter: 06/30/358-40-47

 Képgaléria itt: 

Major Zsuzsanna