Fából és jégből is készít láncfűrésszel szobrokat Bárdi Andrea. Nem csak ebben jó. Számos képző- és alkotóművész tanult tőle rajzolni, festeni, életre kelteni a teret, a színeket és fényeket. Andi azt vallja, mindenki másban tehetséges,  arra törekszik, hogy felkeltse az érdeklődést a rajz és a képzőművészet iránt. De erről sokkal, sokkal többről van szó. Olvassátok!

Mi volt a legértékesebb ötleted, és hogyan építetted fel?

Bárdi Andrea, alkotó, művésztanár: Azzal kezdtem el foglalkozni, amit szerettem és azóta is szeretek. Azt mondják, aki szereti azt, amit csinál, az sosem dolgozik többet. Vagy legalábbis élvezi! A rajzolás és kézművesség alapjain alakult ki minden, amivel ma foglalkozom. A „saját” tevékenységek: rajzolás, festés, rézdomborítás, nemezelés, fafaragás és sok egyéb technika kipróbálása megismertette velem az alkotás örömét. Azóta is ez az, amivel ki tudok lépni a hétköznapokból és fel tudok töltődni.

És ha már megismertem, szerettem volna megosztani másokkal is! Innen jött a „rajztanárság”, tanítás a művészeti iskolában, a rajztanfolyamok gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Ez sem okozott nehézséget, én voltam a legidősebb az unokatestvérek között, sokszor voltak rám bízva. Ilyenkor együtt játszottunk, vagy készítettünk valamit. Jó érzés alkotni és jó érzés ezzel örömet szerezni másoknak is.

Bár akkor még nem látszott világosan, így utólag úgy érzem, egyenes út vezetett ide, mindig is erre készültem. Gyerekkoromban az iskolai rajzszakkörben kezdtem rajzolni, tűzzománcozni, korongozni is jártam. Gimnazista koromban folytatódott ez az érdeklődés. A gimis rajzkörön kívül tagja voltam az Oláh Nóra vezette városi Munkácsy Mihály Képzőművészeti Körnek is.

A tanárképző főiskolát Szombathelyen végeztem biológia-rajz szakon. A tiszaföldvári gimnáziumban kezdtem el tanítani, ahol grafika és kerámia szakkört is vezettem, majd hosszú évekig Királyhegyesen dolgoztam, ahol az általános iskolai tanításon kívül egy szegedi művészeti iskola tanáraként kézműves tanszakot vezettem, most a Makói Általános Iskola és Művészeti Iskolában tanítok grafika és festészet tanszakon.

Az élet szinte folyamatosan „tolta" elém az érdekesebbnél érdekesebb megismerni valókat, és én, ha csak tehettem, éltem a lehetőséggel. Festettem tortát és edzőterem falat, nemezeltem, gyertyát mártottam és öntöttem, tűzzománcoztam, gyöngyöt fűztem, és még sok minden mást is kipróbáltam…

Egy kiállításán ismerkedtem meg Szabó Antal kiszombori ötvössel, aki kérésemre azt mondta nem ad el réztálat, de megtanítja, hogyan készíthetem el. 2000-ben volt az első réztálakból, rézképekből álló kiállításom Makón, a Hagymaházban, 2006-ban rezes munkámért „Magyar kézműves remek” címet vehettem át az akkori munkaügyi minisztertől a Vajdahunyad várban.

Innen tovább vezetett az utam. Egy pályázatra vittem réztálakat Kétegyházára, ahol meghívtak az ottani Képzőművészeti Szabadiskolába tanítani a rézművességet. Néhány év múlva itt ajánlották fel először, hogy menjek el egy fafaragó táborba. Akkor még az érdeklődésemen és lelkesedésemen kívül semmim nem volt hozzá: figyeltem a többieket, kölcsönkapott szerszámokkal dolgoztam, de nagyon tetszett a tevékenység és tetszett a társaság. Sokáig csak a táborokban faragtam, azután az évek alatt itthon is szaporodtak a gépek, és a faragásra váró fák és afaragott szobrok. Próbálom mindig tökéletesíteni a tudásomat. Már vannak megrendeléseim és a múlt évben (2017) a Husqvarna cég rendezvényein fafaragó bemutatókon részt venni néhány társammal.

Új vizekre is eveztem: néhány éve a szegedi Jégvarázs fesztiválon ismerkedtem meg M. Tóth Zsolt világbajnok magyar jégszobrászunkkal, aki nem csak fafaragásokra hívott meg, hanem volt szerencsém részt venni az általa megálmodott jégkacsa megépítésén, kifaragásán, Balatonlelén a Zsolt csapatával.
A teljesen befagyott Balaton jegét termeltük ki és ott a jégen építettünk meg sok-sok segítő részvételével egy monumentális 5 méter hosszú, 3 és fél méter magas jégkacsát, amit természetesen faragtunk is láncfűrésszel és kézi szerszámokkal egyaránt. Életem egyik felejthetetlen élménye volt!

Természetesen a rajzolás, festés is megmaradt az életemben. Iskolai tevékenységem mellett 10 éve veszek részt tanárként a Makói Ifjúsági Művésztelep munkájában is. Nagyon büszke vagyok arra, hogy iskolánk képzőművészeti tagozata immár  2013 óta a Magyar Képzőművészeti Egyetem Patronált intézménye. Év végi vizsgakiállításainkat évek óta az egyetem rektora vagy képviselője nyitja meg, többször voltunk tanulmányi kiránduláson az Egyetemen, ahol bemehettünk az órákra és munka közben láthattuk a jövő képzőművészeit.
Szabadidőmben pedig saját pozitív megtapasztalásomra építve jobb agyféltekés rajztanfolyamokat tartok gyerekeknek és felnőtteknek.

Szerencsés embernek tartom magam: Sok segítőkész, kedves emberekkel találkoztam életemben, akik nem őrizgették a tudásukat, hanem átadták azt. Ezúton is köszönet nekik! Úgy érzem nekem is ez a feladatom: Segíteni az útjukon azokat, akik erre igényt tartanak. A dalai láma szerint: Oszd meg a tudásod, ez az egyik út a halhatatlansághoz! Szerintem a világ szebbé tételéhez is!

Milyen nagy álmod van?

Úgy érzem, a helyemen vagyok az életben. Jól érzem magam a bőrömben. Szeretném tovább vinni azokat a dolgokat, amikkel most foglalkozom, elmélyedni még jobban a technikai részletekben.
Biztos vagyok benne, hogy találkozom még megismerésre váró új technikákkal, területekkel, hiszen minden fejlődik a világban. A jégfaragás a megvalósult álmok közé tartozik, remélem lesz még rá alkalmam, de a homokszobrászatot is nagyon szeretném kipróbálni.

Mit tanácsolsz azoknak, akik most kezdenek el valamit felépíteni?

Feltétlenül azzal foglalkozzanak, amit szeretnek! Mindegy mi az. Mindenkinek a saját útját kell járnia.Ha a hobbink a munkánk, akkor az valójában nem is munka. Ha szereted amit csinálsz, lelkes vagy, ha lelkes vagy jól, majd egyre jobban végzed a dolgod (utánanézel, többet foglalkozol vele) és egyre hitelesebbé válsz mások szemében! Ehhez persze kell némi türelem, kitartás, néha kerülőutak is előfordulnak, de ha nem adja fel valaki, boldogabb életet élhet- Bárdi Andrea, alkotó, művésztanár.

Rengeteg tehetséges embert tanítottál, inspiráltál, segítettél. Mit adott ez neked?

Tanárként természetes, hogy sok ügyes, tehetséges gyerekkel, felnőttel találkozom. Mindenki másban ügyes. Arra törekszem, hogy felkeltsem az érdeklődést a rajz és a képzőművészet iránt. Akin látom az érdeklődést és a tehetséget természetesen egyre nehezebb „utakra” viszem.

A cél az, hogy mindenki szívesen dolgozzon az órákon, foglalkozásokon és érezze jól magát alkotás közben, az is, aki más tárgyakban jeleskedik jobban. Örülök, ha szép emlékként marad meg bennük. Sokszor elmondom nekik: Én csak az utat tudom megmutatni, de menni rajtuk maguknak kell! És ők mennek is.

Jó érzés, hogy többen szakirányba tanultak tovább. Van köztük grafikus, kerámikus, szobrász, látványtervező. Nagyon büszke vagyok arra, hogy már több volt tanítványom kiállítását nyithattam meg különböző technikákban, most legutóbb decemberben pedig kollegáimmal és felnőtt tanítványokkal közös kiállításon vehettünk részt Csorváson.

 
Elérhetőségek:

Major Zsuzsanna