Megjöttek a makói betyárok! - vannak, akik csak így köszönnek a Balatonon, amikor befut a Makói Betyár új szállítmánya. Kovászos uborka, savanyúságok, finom, friss és természetes ízek egyenesen Makóról. Mert ami vidéki, még mindig az a legfinomabb. A 36 éves Czirják Tibor Norbert a családjától tanulta a mezőgazdaság csínját- bínját. Szociális Szövetkezetet hozott létre, fokhagymát és vöröshagymát termel, ha kell traktorra pattan, ha kell árut szállít. Ő a modern vidéki, sikeres fiatal egyik megtestesítője. Imádja, amit csinál. Interjú.

Mezőgazdaságból élni kiszámíthatatlan, az időjárás miatt. Ráadásul kemény fizikai munka, és persze érteni is kell hozzá. Kitől tanultál meg ezzel foglalkozni?

Czirják Tibor Norbert, a Makói Betyár Szociális Szövetkezet tulajdonosa: Én gyakorlatilag a Budapesti Nagybani Piacon nőttem fel. Makói család vagyunk, a szüleim és a nagyszüleim is mezőgazdasággal foglalkoztak. Emlékszem, először még a Bosnyák téri piacra jártunk, akkor az volt az ország legnagyobb kereskedői piaca. Nagyon sokat voltam ott, tologattam a csattogós lepkét. Azután amikor a budapesti megnyílt, nyitás óta, egészen 25 éves koromig a Nagybani Piacon töltöttem az összes szabadidőmet, hétvégémet, nyári szünetet. Nagyon szerettem kereskedni. Látni ezt a pörgést. Nagyon jó kis varázsa volt ennek.

Szerencsés vagyok, hogy beleszülettem ebbe, és láthattam a szüleimtől, hogyan gazdálkodnak, és hogyan adják el az árut. Fokhagymát, petrezselymet, vagyis gyökeret árultunk, amit itt Makón és környékén termeltek és termelnek a mai napig. Nekünk is ez volt a családi gazdaságban. Valahogy természetesnek tűnt, hogy én is ebben maradok. Már itt is sokszor előjött, hogy jó lenne, ha konyhakész, tisztított fokhagymát is árulnánk.

Akkor szinte természetes volt, hogy alapítasz egy saját vállalkozást?

Igen. Két vállalkozásom van. Egyéni vállalkozóként fokhagymát, vöröshagymát, zöldségeket termesztek. A Makói Betyár Szociális Szövetkezetben pedig a konyhakész fokhagyma értékesítésével, és a savanyúságok készítésével, szállításával, eladásával foglalkozunk. 15 évvel ezelőtt kezdtem a mezőgazdasági részt. Egyre többen kerestek meg, hogy szívesen tennének hagymát kolbászba, ételekbe, jó lenne, ha konyhakészen is szállítanánk.

Emlékszem rá, az egyik barátommal ültünk a fürdőbe, egy júniusi nap volt, és beszélgetünk, hogyan csináljunk ebből valamit. Pénteken kitaláltuk, hétfőn utánanéztünk, azután Olaszországból megvettük a közös gépünket. Gyakorlatilag egy hónap múlva már ezzel dolgoztunk, és az egész így felépült.

Elkezdtük felvásárolni a fokhagymát, elkészítettük, és kerestünk még húsüzemeket, savanyító üzemeket. Szépen így építettük fel a piacot. Ezután pár évvel később jelentkeztem a fiatal gazda pályázatra, amit meg is nyertem. Az is adott egy nagy lendületet.

Azután, 5 évvel ezelőtt felajánlották egy savanyító üzemet, hogy vegyem meg. Kompletten, mindennel együtt, piaccal, vevőkörrel. Megvettem, de nem volt az igazi, ott volt is egy hullámvölgy. Úgy éreztem, feladom az egészet, nem csinálom tovább. Na, ez 3 napig tartott csak szerencsére. Megjelent nálam egy azóta nagyon kedves barátom, egy idősebb, szintén savanyítással foglalkozó személy, akitől sikerült recepteket vásárolnom. Mert éreztem, hogy valami nem stimmel az ízzel, nem elég igazi, nem elég jó. Rájöttem, az a gond, hogy hiányoznak az eredeti fűszerek. Ennyi volt a nagy titok. Eredeti fűszereket használunk.

A kovászos uborkának sincs nagy titka, csak eredeti kaprot, fokhagymát, vöröshagymát rakunk hozzá, amit egyébként már a savanyítók nagy többsége elengedett. Sokan aromával pótolják, ami nagy hiba. Így igaz, hogy a Makói Betyár savanyúságok nem a legolcsóbbak a piacon, de minőségi alapanyagok vannak benne, nem aroma, por, hanem igazi zöldség.

Kizárólag makói fokhagymát használtok? Olyan zöldségeket, amiket itt, a környező földeken termelnek meg azok, akik még ezzel foglalkoznak?

Csak és kizárólag makói termésű fokhagymát dolgozunk fel. Ilyen 2000 mázsát évente. Annak idején, régebben, hozzá kellett nyúlni import fokhagymához, de mondom, szerencsére már nem. Csak makói fokhagymával dolgozunk. A zöldségeket makói termelőktől vásárolom. Fokhagymát előző évben 10 hektáron termeltem. Egy része ment a Makói Betyárhoz, egy részét pedig egy KFT.-nek adtam el.

Milyen termékeitek vannak? Mit lehet venni tőletek?

Savanyított fokhagymát, házi fokhagymakrémet, pépesített, fagyasztott fokhagymát, és gerezdes fokhagymát készítünk abból a hagymából, amit nem adok át. Van egy házi paprikakrémünk, azt nagyon szeretik, nagyon dicsérik. Ez az Erős Pistához hasonlít. Csemege uborkának van, édes és csípős almapaprika, ezeket káposztával is töltjük. Pepperóni paprikánk is van. Van egy nagyon érdekes termékünk, az egy fokhagymával töltött szilva, fahéjas, fűszeres. Töltött húsok mellé kiváló. Igazi ízrobbanás.

Mi adja az egyediségét ezeknek a savanyúságoknak?

Az egyediségét igazából az adja, hogy eredeti fűszerekkel dolgozunk. Olyan 1600 mázsa savanyúságot tettünk el az első évben, és hát, most az egytizedét mozgatom meg. Sokkal kisebb piacom van, mint akkor, de ragaszkodom ahhoz, hogy jobb minőségű legyen. Ez egy kicsit drágább, de jobb.

Képzeld, van egy jó kis sztorim. Amikor árat emeltem, 20 százalékkal, az egyik helyen, azt mondták, nekik ez sok, nem kell több. Oda mindig 4 nagy sárga vödörrel vittem, ezek 7 literes vödrök, minden héten vittem kovászos uborkát neki. Hiába mondtam: finomabb lett, eredeti kaporral, fokhagymával, illetve azokkal a fűszerekkel, amelyek szintén eredetiek. Kiakadt a büfés, hogy mit képzelek én, hogy ilyen mértékben drágítok. Szerinte ez onnantól eladhatatlan volt, mert drága. Következő héten, egy nappal szállítás előtt csörgött a telefonom, hogy akkor másnap mégiscsak vigyek uborkát, és még többet, ne négyet, hanem hatot. Volt olyan, hogy nem adták el a hekket, mert nem volt hozzá uborka. De másol is azt mondták, dupla annyi uborkát kértek mint előtte. A büfés is megértette így azt, hogy lehet egy picit drágábban vette meg az árut, de kétszer annyit keresett utána. Ráadásul egy minőségi, finom savanyúságot adott el, amit szeretnek az emberek.

Hol vannak még a termékeitek?

Országszerte a húsipari cégek termékeiben, de máshol is. Az őstermelők és a multik is vesznek tőlünk. Makón helyben most két helyen lehet kapni, a Maroshús KFT.-nél, a Bástya Hotel alatt, és az Újvárosi ABC-ben. Apátfalván a Bundás ABC-ben, Magyarcsanádon a Petőfi utcai ABC-ben. De egyre több helyen ott leszünk a polcokon. Hiába olcsóbb egy másik fajta savanyúság, ha érződik az ízén, hogy nem olyan jó.

Online nem akartok boltot nyitni, hogy bárki tudjon neten rendelni?

Tervezzük. Készül a honlapunk. Az én piacom igazából 70- 75 százalékban a balatoni éttermek. Olyan 260 helyen vagyunk ott a Balatonon.

Milyen fejlesztést tervezel még?

Már van egy savanyító üzem itt Makón, a volt FÉG telephelyen. Szeretnék egy hűtőházat, mert most nagyon sok pénzbe kerül a hűtés. Éves szinten 2000 mázsa fokhagymát dolgozunk föl. A mezőgazdasági termelés pedig 10 hektár volt tavaly, az idén 9 hektár lesz.

Miért tartod fontosnak azt, hogy helyi termelőtől vásárolj? Miért állsz oda az értékteremtő dolgok mögé? Saját példám, hogy a Milliós Blog Project egyik támogatója voltál, segítetted az Értékes Ötletek Blogot. De sokszor látom, hogy szívesen állsz oda más vidéki fiatal mellé. Miért?

Amit látok, az az, hogy egyre kevésbé érdekli a fiatalokat a mezőgazdaság. Látszik is, hogy egyre kevesebben is foglalkoznak a mezőgazdasággal. Ezért is van rengeteg import fokhagyma, gyökér, olcsóbban bejut hozzánk így külföldről, mintha itthon megtermeli valaki. Ha valaki ezzel foglalkozik, és én tőle vásárolok, akkor segítem azzal, hogy a jövőben is legyen ehhez kedve, hogy termeljen. Az az ipari mennyiségű fokhagyma mivel én foglalkozom, az az, ami a nagyáruházba nem kerülhet be. Olyan dolgok miatt, hogy színhibás, egy gerezd hiányzik, stb. Pedig ha a gerezd egészséges, kit érdekel, milyen színe van? De mindenki szemmel vásárol.

Egy normális termelés 10 százaléka az ipari fokhagyma. Na most, ha ezzel a termelő nem tud mit kezdeni, akkor az gond, mert nagyjából egy éves termelés 10 % hasznot hoz. Így meg lehet érteni, hogy miért nincs kedve valakinek, a következő évben mezőgazdasággal foglalkozni.

Családod mit szólt, hogy ebbe az irányba mentél tovább?

Szerintem büszkék rám. Két öcsém van. Hasonló dologgal foglalkoznak. A nagyobbik öcsém, az mezőgazdasági munkákat vállal, nekem is be szokott segíteni, gépesített munkákat öcsémmel szoktam elvégeztetni, amennyire tudom. Locsolás, szántás, sorközművelés, vegyszerezés, műtrágyázás. Illetve ő autószerelő, ami nagyon sokszor jól jön, mert mindig van valami probléma az autóimmal, úgyhogy ő jól kiegészíti ezt a vállalkozást. A kisebbik öcsém, pedig félig mezőgazdasággal, fokhagyma termeléssel foglalkozik, illetve ő piacozik még. A családom itt él Makón. Nagyon közel lakunk egymáshoz, szinte néhány utcára.

Mi tesz boldoggá?

Hogyha elismerik a munkámat, szeretem.

És érzed?

Szerencsére igen.

Ez azért egy olyan munka, ami időjárásfüggő, kiszolgáltatottak vagytok.

Igen, nagyon sok mindenre oda kell figyelni, az időjárásra, nehéz munkaerőt találni. Annyira labilis, állandóan változik, az elvárások és igazából szinte állandóan változnak. Mindig mindenre százszázalékosan kell figyelni. Főleg azért, mert élelmiszerről beszélünk, szigorú előírásokkal.

De azért minden reggel felkelsz ugyanazzal az erővel, és nekiindulsz. Mi hajt téged?

Nagyon szívesen csinálom ezt. Azt szeretem a Balatonon is, hogy mindig egy mosollyal tudunk elválni egymástól. Szezon közepén nincs időd senkivel beszélgetni, de nagyon jó amikor odaérsz, és mondod, hogy: na, itt a fokhagyma, vagy itt a kovászos uborka! És úgy is fogadják.

Ha látnád azokat az arcokat, amikor elkezdődik a szezon, és kérdezik: hát hol voltatok már eddig? És a szezon végén meg kicsit fáradtak, szomorkásak vagyunk már, akkor már több időnk van beszélgetni, ez az augusztus vége. És akkor látszik igazából, hogy nagyon fáradt vagyok, de még azért csinálnám tovább.

Otthon te szeretsz főzni, miket szoktál használni ezekből a savanyúságokból amiket forgalmaztok?

A nyári főzéseket szeretem, a bográcsozásokat, a pörköltfőzéseket, ugye ahhoz passzol a savanyúság. A savanyú káposztát is nagyon szeretem, egy székelykáposzta, vagy egy lucskos káposzta, havi szinten mindig van otthon. Sült kolbászt, sült hurkát mindig savanyú ágyon szoktam csinálni. A fokhagymakrémet meg szinte mindenhez használom, én szinte mindent fokhagymával eszek.

Büszke vagy arra, hogy makói vagy?

Teljes mértékben, és nagyon szeretek makói lenni. Én nagyon szeretem ezt a várost. Bár most már azok a régi barátságok nem nagyon kötnek ide, szinte már csak a munkám, mert sokan elmentek innen. Nagyon szeretek hazajönni, a főtéren sétálgatni, amikor találkozok ismerősökkel köszönünk, beszélgetünk. Nagyon sok régi ismerőssel találkozok, olyan jó, amikor így megállítanak az emberek. Enélkül már nem is tudnám elképzelni az életemet. Sokan kérdezik is, hogy most makói leszel, vagy balatoni? Hát, a helyzet az, hogy én kétlaki leszek szerintem mindig. Tervezek, egy balatoni ingatlanvásárlást, de Makón is biztos, hogy mindig lesz hova hazajönnöm.

Major Zsuzsanna, hírmenedzser