Nem ismertem, csak interjúk kapcsán. Jöjjön egy történet róla, ahogyan én láttam őt...
Címlapfotó: Makovecz Imre, forrás: makovecz.hu
Kapott ő hideget, meleget. Személyén keresztül bírálták a makói városvezetést és támadták a fürdőberuházást. Szidták, amiért szoci polgármesternek dolgozik. A fürdő alapkő letételekor, az ünnepség végén, a záróbeszédek után, odalépett a mikrofonhoz és elénekelte szózatot. Nem volt a forgatókönyvben, pislogott hangosító, pislogtak a szervezők, és pislogott ott mindenki. Azután meg törölgettük a szemünket. Pedig már akkor is azt beszélték, hogy nagyon beteg.
Mégis mindig "haza" jött. Részt vett a bejárásokon. Mindenkihez volt szava, őszinte szava. Nem kertelt, nem hazudott, nem nyalta senkinek a seggét. Tette a dolgát. Egyszer leült a fürdő bejáratához, az első alkalommal, amikor már a lakosság is körbenézhette belülről az épületet. Ott volt mindenki. Az öltönyös emberek, a vezetőség, talán még maga a Jóisten is. Félrevonult és leült az egyik lépcsőre.
Rágyújtott.
Kifújta a füstöt, egyedül volt.
Ott és akkor.
És láttam, hogy elégedett.
Major Zsuzsanna, újságíró
