A makói Szigeti Péternek különleges hobbija van. Órákkal foglalkozik, azon belül is a kedvencei a zsebórák. Azt vallja, hogy nem csak tárgyak, emlékek, hanem lelkük van. Ha kell, saját szerszámot készít, hogy életre tudjon kelteni egy régi darabot. Interjú.

PR CIKK/REKLÁM/HIRDETÉS - 2020.10.18.

Nálatok a családban régi hagyomány az órásmesterség. Apukád révén?

Nem, édesapám kovács mester, a keresztapukám volt órásmester, akit Szigeti Imre Péternek hívtak. Véletlen sorsszerűség, hogy szinte azonos a nevünk, hiszen édesanyám és az ő nővére is Szigeti nevű férjet választottak maguknak.  Keresztapámnak csak lányai születtek, fia nem, így engem saját fiaként szeretett. Keresztszüleim vittek minden évben a Mátrába nyaralni. Sokat voltam velük. Gyerekkori álmomat, hogy legyen egy saját zsebórám ő váltotta valóra. Keresztapámnak nem volt üzlete, otthon dolgozott Szegeden nyugdíj mellett több szegedi órásnak. Az antik ingaóráknak volt a szakértője. Volt olyan, hogy egyszerre sok ingaóra ütötte el a tizenkettőt. Ennek különleges hangulata volt.

Nekem nagyon megtetszett ez a foglalatosság.  Ő kis órákat nem nagyon javított. Idős is volt, meg már rosszul is látott. Ezért szinte csak nagy órákat restaurált. A műhelyében kiakasztva gyönyörű régi  zsebórák voltak. Mindig rágtam a fülét, hogy javítsuk együtt zsebórát, de mindig elodázta. Kisiskolás koromban, kaptam tőle szerszámokat, alkatrészeket. Otthon egy kisebb méretű  íróasztalt berendeztem magamnak, az lett az én órásműhelyem.

Hány éves voltál akkor?

9-10 éves lehettem, amikor már szerelgetni kezdtem kis órákat. Ez ment pár évig.  Szakkönyveket is kaptam keresztaputól, amiket ma is őrzök. Édesanyám levelet írt Vályi Hubának az akkori órás iskola igazgatójának, hogy hol lehetne megszerezni az órás szakképesítést. A mestertő l válaszként ajándékba kaptam három darab könyvet, aminek ő az írója: Órás Szakmai Ismeret 1. 2. 3. Ha valamiben elakadtam, ezekből a könyvekből merítettem segítséget és ez egy így van a mai napig is.

Ezután egy nagyon hosszú kihagyás következett. Keresztapám szerette volna, hogy órás legyek. Többször mondta, hogy rám hagyja a szerszámait, az összes alkatrészt, én fogom tovább vinni a mesterséget. Én ezt akkor nem vettem komolyan. Úgy hozta a sors, hogy nem lettem órás. Más pályát választottam. Aztán jött a család, gyerekek, akiket imádok.

 Mikor kezdtél újra órákkal foglalkozni?

2015-ben kezdtem újra órát javítani. Keresztapám halálának évében. Még abban az évben egy barátommal elmentünk egy helyi óráshoz elemcserére. A műhelyben megláttam egy üvegbúra alatt egy gyönyörű szépen vésett régi zsebóra szerkezetet. Napokig ezen agyaltam. Erre felhívott keresztanyukám, hogy mi lesz az órás alkatrészekkel, szerszámokkal, amiket keresztapukám rám hagyott. Sorsszerűen kezdtek egy irányba mutatni a dolgok. A feleségem is támogatott, segített. Elhoztam a szerszámokat, egy régi asztalt betettünk a nappali sarkába, és vettem kétezer forintért egy rossz zsebórát. Pár nap múlva ez az óra működött pontosan, szépen. Így kezdtem el újra órákkal foglalkozni.

Szenvedélyemmé vált a régi magyar-és külföldi órás szerszámok, könyvek gyűjtése. Ezeket használom is, pedig van köztük olyan szerszám, ami megvan 200 éves. De még mindig használható, mert olyan minőségben gyártották le. Mivel sajnos keresztaputól már nem kérhettem segítséget, autodidakta módon fejlesztettem a tudásomat. Időnként elakadtam sok mindenben, de nem adtam fel.

Volt, aki segített, tanított, terelgetett ezen az úton?

Többen mondták barátok és ismerősök közül, hogy keressem meg Báron Sándor órást, mert ő egy nagyon segítőkész ember. Én nem ismertem őt nem akartam berontani hozzá, de végül elmentem. Bemutatkoztam, elmondtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, és hogy szükségem lenne egy tanítómesterre.  Hálás vagyok, hogy a sok teendői ellenére vállalta a felkérésemet és a mai napig türelmes tanítóm.

 Akkor lett egy mestered. Ő a kis és nagy órákhoz is ért?

Ő egy polihisztor, legkisebb óráktól a legnagyobbakig, mindenhez ért. Magyarcsanádon közösen toronyórát is javítottunk ami nekem életre szóló élmény marad! Nagyon megtisztelt, hogy bevont ebbe a munkába. Báron Sándor azonban nem csak a szakmára tanít, hanem szakmai etikára is nevel. A tanácsai aranyat érnek. Ezúton is szeretném megköszönni neki az áldozatos segítséget!

Nagyon hálás vagyok még Gyúró Dénesnek, akinek az édesapja és nagyapja is órás mesterek voltak itt Makón. Ő már nem gyakorolja a szakmát, de tudása semmit sem kopott.  Tőle is rengeteg alkatrészt, tanácsot kaptam. Nagyon jó emberek vesznek körül, tőlük kapok értékes segítséget.

 A családom támogatása talán a legfontosabb, hiszen e nélkül már feladtam volna. Igaz nem volt minden zökkenő mentes ezen a téren, mert mikor megvásároltam azt az antik kopott órás asztalt amin ma is dolgozom és betettem  a nappalinkba, a feleségem két napig nem nagyon óhajtott szóba állni velem.  De aztán elfogadta mert belátta, hogy ehhez a hobbihoz nélkülözhetetlen egy ilyen speciális órás asztal.

Milyen eszközökkel dolgozol?

Gyűjtöm a régi jó minőségű szerszámokat és saját készítésű szerszámaim is vannak, amiket használok a munkám során. A rossz állapotú szerszámokat fel szoktam újítani.  Régen  egy teljesen általános dolog volt, hogy a kézművesek saját maguk készítették el a szerszámaikat.  Mára ez a hagyomány kihalt, majdnem mindent meg lehet kapni készen.

Órás iskolába sosem akartál járni?

Terveim között szerepelt az órás iskola elvégzése, de végül úgy csöppentem bele, hogy 2019-ben egy kedves barátomnak a felesége a párjának születésnapi meglepetésként az órás iskolába való beiratkozást szánta. A megvalósításhoz segítségem kérte, így a család és a barátok rábeszélésére két jelentkezési lapot adtam be. Idén júliusban lesznek a záró vizsgák. A korábban említett Vályi Huba mester lánya, Vályi Emőke tovább vitte családjuk hagyományait és jelenleg a Pizzaro Bt. keretein belül Magyarországon egyedüliként végzi az órás szakma oktatását.

Az órás iskolában az elméletet nagyon jól el lehet sajátítani a képzés magas színvonalú.  Ha azonban valaki mélységében és komolyan szeretné a gyakorlati részét is elsajátítani, vagy antik órákkal akar foglalkozni, annak mindenképpen ajánlott, hogy egyrészt autodidakta módon tanuljon rengeteget, másrészt próbáljon keresni egy olyan idős, tapasztalt, türelmes szakembert, aki nem féltékeny a szakmai titkaira, hanem átadja neki azokat. Hiszen a szakmájukat szerető mesterek félnek, hogy kihal a szakma, de sok esetben nehezen vehetőek rá az utánpótlás nevelésére.

Javítottál már különleges, vagy nagyon drága órát?

Egyszer vettem az interneten egy földből kiásott 1850 körüli ezüst zsebórát.  Én mostam ki fogkefével a földet a belsejéből. Nagyon gazdagon vésett szerkezete volt, de sajnos minden acél alkatrész szétrozsdásodott benne.  Annyira tetszett, hogy elhatároztam, hogy ebből lesz egy működő óra. Ez egy fél éves munka volt és a mai napig jár, egy kedves barátom gyűjteményében kapott helyet.

Kollégáid tudják, milyen egyedi hobbid van?

Igen, tudják, sőt több alkalommal javítottam már szívességből, nagypapa orosz karóráját, meg családi örökségből visszamaradt karórákat, zsebórákat. Nem cikiznek vele, sőt úgy vettem észre érdekesnek  tartják a hobbim.   

Mi a legnagyobb öröm, elismerés ebben számodra?

A legnagyobb öröm, maga az értékmegőrzés, az hogy ezek a régi órák nem a szemétben kötnek ki. Visszaadni egy ilyen órának az életét nagy sikerélmény és mindig ez ad erőt a folytatáshoz. Volt, hogy elpattant egy picike alkatrész, és az egész család négykézláb kereste. Ezért mondják viccesen, hogy az órás „jól kereső szakma, csak meg kell találni az alkatrészt amit keresünk”. A szakma legkomplikáltabb része, számomra a legnagyobb kihívás, hogy ezekhez a régi órákhoz sok esetben nem lehet alkatrészeket vásárolni ezeket el kell készíteni nyersanyagból  a meglévő minta , vagy fénykép alapján. De sok esetben nincs támpont ki kell találni hogyan funkcionált az elkészítendő alkatrész. A legnagyobb elismerés, maga a sikerélmény az amikor  egyszer csak elkezd működni egy évtizedekkel ezelőtt elromlott szerkezet.

 Kik hordanak zsebórát manapság?

Inkább ünnepélyes alkalmi viselethez hordják esküvőre, színházba. Én nem szoktam javasolni, hogy hordják, mert ezek az órák már nem arra valók, általában gyűjteményekben, vitrinekben őrzik őket. Ezeknek a régi óráknak legtöbbször porcelánból van a számlapja. Ha az összetörik, szinte pótolhatatlan. Javítani ezeket is lehet, de szerencsésebb ha eredeti állapotuk megóvására nagyon vigyázunk. Azzal a hasonlattal szoktam élni, hogy sokan gyűjtenek veterán autókat, de nem járnak velük munkába.

 Van kedvenc óra márkád?

Nincs kedvenc márkám, és nem gyűjtöm az órákat. Számomra addig érdekes egy óra, amíg meg kell javítani. Amikor már az utolsó fázisban van egy óra javítása, én már a következőt csinálom gondolatban.

Mik a terveid a jövőre? Tovább viszed a családi hagyományt?

A jövő még nyitott. Van egy biztos állásom, jó keresetem. Egyelőre számomra ez egy nagyon szép hobbi, de a biztosat a bizonytalanra nem adom fel. Az órás iskola elvégzése egy magammal szemben támasztott követelmény. Esetleg a távoli jövőben nem elképzelhetetlen, hogy szeretnék majd ebben a gyönyörű szép szakmában dolgozni.

Major Zsuzsanna, hírmenedzser