A mozgás- és látássérült horgászok számára is létezik kategória, melyben a magyar válogatott pár éve Rómában világbajnok lett. Ebben a kategóriában versenyez civilben Jéger Szabolcs, akit manapság legtöbben a Fishing and Hunting televíziós csatorna egyik arcaként ismernek.

"Magyarországon az egyik legnépszerűbb szabadidős tevékenység a horgászat. A lelkes pecások létszáma a hivatalos adatok alapján lassan eléri a félmillió főt. A hétvégi horgászok mellett elmondhatjuk, hogy hazánk igazi nagyhatalom a versenyhorgászat terén, több csapat és egyéni világ-, és Európa-bajnoki címmel büszkélkedhetnek sportolóink, férfi és női vonalon egyaránt.

A versenyhorgászatban több szakágban is rendeznek országos bajnokságokat, melyek közül a klasszikus úszós technikával versenyeznek a legrégebb óta, de hihetetlenül népszerű napjainkban a fenekező módszerből kifejlődött feederezés is. A cél mindkét esetben azonos: adott idő alatt a lehető legnagyobb tömegben kell halat fogni, a győztes pedig az lesz, aki a két fordulóban ezt a legjobban oldja meg."

Ezekkel az információkkal segített Jéger Szabolcs, mert őszintén bevallottam neki, én magam nem értek a horgászathoz, ezért muszáj lesz a lehető legegyszerűbben elmagyaráznia nekem ezt a témát. 

Milyen érzés, hogy magyar címeres mezben versenyezhetsz a világbajnokságon jövőre?

A sport mindig közel állt a szívemhez, és a tévés közvetítések alkalmával rendre meghatódok, amikor egy-egy mérkőzés előtt a Himnuszt éneklik a pályán azok, akik ott egy országot képviselnek azon az eseményen. Nagy álmom volt, hogy egyszer nekem is megadasson ez az érzés, és magamra ölthessem a címerest mezt. Ha eljön az ideje biztosan elérzékenyülök majd. Egyelőre büszkeség tölt el, hogy így alakultak a dolgok, mert hosszú út vezetett ideáig, és bizony most úgy néz ki, hogy 2019-ben Olaszországban a Mozgáskorlátozott válogatott tagjaként ott leszek a világbajnokságon.

Milyen megmérettetések előzték meg ezt a teljesítményt? Mire vagy a legbüszkébb eddig ezen a téren?

Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem ezt az egészet, csak reméltem, hogy eljuthatok eddig. Nagyon sok csillag szerencsés együttállása is kellett. Számtalan kis verseny, megmérettetés és kudarc után végre jöttek az első olyan eredmények, melyeket pozitívként könyveltem el. Ezek hatására a 2017-es országos bajnokság volt az első ahol elindultam és bár komolyabb eredményt ott még nem értem el, mégis maga az élmény elegendő lökést adott ahhoz, hogy megpróbáljam újra.

A mi kategóriánkban lehetőség van arra, hogy segítőnk legyen, nekem pedig egy igazán nagyszerű akadt. Szilvási Szilárd egyéni Európa-bajnok – akivel már nagyon sok televízió műsort készítettünk - ajánlotta fel a segítségét, és az a tudás, tapasztalat, ami még érkezett vele mellém nagyon sokat segített. Természetesen a vele az idei Országos Bajnokságon szerzett ezüstérmemre vagyok a legbüszkébb, de örömmel gondolok azokra a részsikerekre is, melyeket más-más versenyeken értem el.

Azok, akik hosszabb ideje ismernek, tudják, hogy egy súlyos baleset, majdnem kettétörte az életed. Milyen út vezetett addig, hogy most elérd ezt a sikert? Hogyan hat ki ma az életedre ez a baleset?

Istennek van valami terve még velem - mondták ezt akkoriban -, és ezt egyre erősebben hiszem én is. Nem volt egyszerű az első időszak, nem is nagyon akartam elhinni, tudomást venni arról, hogy mindaz a rossz, ami felsejlett a hátralévő életem előtt az úgy is lesz, marad.

Hétről-hétre lettem erősebb és tértem vissza, szó szerint az életbe, de be kellett látni – ami nagyon nem volt egyszerű -, hogy ugyan az ember, aki előtte voltam már nem lehetek. Furcsa ezt mondani, de mégis hálás vagyok, hogy kaptam ezt a pofont, másként látom a dolgokat és azokat az embertársainkat is, akiket mások a köznyelvben rokkantnak, vagy jobb esetben mozgáskorlátozottnak titulálnak.

A saját példámmal át tudom érezni a helyzetüket és ahol csak lehet azt a szakadékot ami az épek és köztünk van megszüntetni. Amikor az első horgászversenyemen elindultam már éreztem, hogy a hétköznapi pecában a helyzetem ugyan nem akadályoz annyira, de ha kiélezett helyzet van, ahhoz már egyetlen ép kéz nem elég, azt hiszem ezt gyorsan belátja más is.

Apró a horog, amire a csalit tűzzük, vagy amit épp a hal szájából kiszedünk, és még sorolhatnám. Szerencsére Szegeden hosszú ideje rendez a megyei szövetség mozgáskorlátozottak számára megyei, egyéni versenyt ami nagy lökést adott ahhoz, hogy az országoson is induljak. A mi szakágunkban a speciális szabályok próbálják az esélyeket, lehetőségeket kiegyenlíteni, egy segítő személyében, aki a sérültségi foknak megfelelő szinten nyújthat valódi segítséget.

Sokszor megkapom, hogy a képernyőn nem lehet észrevenni rajtam ebből semmit, igaz nem is futok vagy sétálok ott, az elég viccesen megy a mai napig és nem szeretnék az értetlenség okán nevetés tárgya lenni. A kollégáim képileg mindig ügyesen megoldják ezeket a helyzeteket, hogy ebből a néző a lehető legkevesebbet vegye észre. Sajnos ilyen az ember, tele van előítéletekkel, amelyek igaztalanok, és ezt nehéz elfogadni, de megélni már talán mégsem ezt a legnehezebb, azon már túl vagyok. Szerencsére azért a legtöbb ember elfogadó velem és segítőkészek, még ha néha vicces, vagy kellemetlen szituációkba is kerülök, mindig van, aki kihúz a slamasztikából.

Neked ez sokkal több mint hobbi, munka vagy sport. Mit jelent neked a horgászat?

Ketté kell választani mindenképp a dolgot. Talán úgy fogalmazhatnám meg, hogy van a hétköznapi sporthorgászat, és a horgász versenysport. Előzőt azok a pecások művelik, akik szabadidejükben fognak halat, és rendszerint vissza is engedik – nagyon helyesen -, utóbbiak viszont egy szigorú szabályrendszer szerint teszik mindezt, időre, mások ellenében, komoly, akár milliókat érő felszerelésekkel és nagyon összetett stratégia, és felkészülés alapján.

Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert a munkám során a hobbimmal kell foglalkozzak, de arra a horgászatra amit igazából magamnak érzek csak kevés idő jut. Viszont hihetetlen előny, hogy egy-egy forgatás alatt a legjobb horgászok közelében lehetek, és persze igyekszem fogásokat is ellesni.

A horgász versenysportban többször veszítesz, mint nyersz, itt nincs döntetlen, viszont tanulni kell a hibákból, azokból a szituációkból amelyekbe kerülünk a versenyidő alatt és azokra építeni a következő alkalommal. Én vallom, hogy a sok kudarc erősít, és hiszem, hogy a munkának egyszer beérik a gyümölcse.  Ha időm engedi és hétköznap horgászhatok, akkor is igyekszem ezt úgy tenni, mintha versenyen ülnék, figyelem a halak reakcióit és tanulni, de a verseny azért mégis más, mert ott rajtam kívül még nagyon sokan tesszük mindezt. A kedvencem a Tisza, mindig meglep valamivel, ami megunhatatlan élménnyé teszi minden találkozásunkat. Ráadásul a horgászat nekem közösségi élmény is, mert nagyon sok jó embert ismertem meg ezáltal.

Hogyan készülsz a megmérettetésre, milyen felkészülést igényel mindez? Hol, és mikor láthatunk majd verseny közben?

A versenyekre a versenyeken lehet leginkább készülni.  A több fordulós versenyeket néhány napos edzés előzi meg ott a helyszínen. Ilyenkor van lehetőségünk megismerni az aktuális vizet, a halakat és összeállítani azt a stratégiát, amit majd a két döntő napon alkalmazunk. Akik kételkednek a horgászat sportértékében azokat biztatom, hogy látogassanak ki egy-egy rangos viadalra, ahol saját szemükkel győződhetnek meg róla, hogy micsoda fizikai megterhelés a 11 vagy éppen 13 méter hosszú botokkal kergetni a sokszor csak 1-2 dekás halakat, hogy a végén a mi fogásunk nyomja a mérlegen a legtöbbet. Verseny közben csúzlival vagy a puszta kezünkkel pontosan próbáljuk az úszó köré juttatni az csalogató anyagot, esetleg fárasztani egy-egy beugró nagyobb testű halat.

Igyekszem olyan versenyekre ellátogatni, ami az év fő versenyének számító OB-ra való felkészülésem segíti. Rendszeresen járok Szentesre a Kurcára, bár a jó eredmény úgy tűnik ott még mindig várat magára, de több kisebb szegedi versenyen is indulok. Persze még többön kéne, de előreláthatóan tavasszal is csak ennyire futja majd az időmből. A vb azért mégis csak többet kíván majd, így nem kizárt, hogy konditermes edzésekkel is készülök majd, hogy a lehető legjobb formába kerüljek addigra.

Kollégák voltunk a helyi tévénél, ekkor szinte a makóiak életének a része voltál, naponta. Mi történt veled azóta? Milyen műsorokban, hol láthatunk?

Közép-Európa legnagyobb és legnépszerűbb horgász-vadász televíziós csatornájánál a Fishing and Huntingnál dolgozom, amelynek műsorai sok millió háztartásban foghatók, többek közt a Benelux államoktól, Szlovákián, Csehországon, vagy Románián át, és természetesen Magyarországon is, több szolgáltatónál. Kezdetben nehéz volt a váltás, de nem bántam meg. Egy nagyon erős lokálpatrióta kötelék fűz a városhoz, és büszke is vagyok a maros parti Konstantinápolyra, de haza viszonylag ritkán járunk. A családi látogatásokban merülnek ki a makói kirándulások.

Több műsorban és műfajban is feltűnök a képernyőn. Büszke vagyok ezekre, kiváltképp arra, amelyet az egyik legjelentősebb hazai gyártó és forgalmazó megbízásából készítünk havi rendszerességgel. Ami azonban talán a legközelebb áll hozzám az a világ legnagyobb pontyfogó versenyének közvetítése, melynek megvalósításában jelentősen kiveszem a részem, tucatnyi nagyszerű kollégám segítségével nyugodtan állíthatom, hogy történelmi dolgot viszünk végre.

Az IBCC , vagyis az egyhetes Nemzetközi Balatoni Pontyfogó Kupa történéseit esténként tízezrek követik nyomon velünk élőben az interneten, és ez a nézőszám bizony már nagyon jelentős. Nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk ezzel kapcsolatosan és remélem, hogy 2019-ben sem okozunk majd csalódást a nézőknek. A Balaton adott, van egy fantasztikus verseny, nekünk pedig csak annyi dolgunk van, hogy megpróbáljuk hitelesen visszaadni a történéseket, de ez sem kevés.  

 Major Zsuzsanna, hírmenedzser