A rendszerváltás után alapított társaival kandallógyártással foglalkozó céget Tóth István, a Váll-Ker Kft. igazgatója. Akkor még ők sem tudták, hogy 2017-re Európa egyik vezető kandallógyártó cége lesznek. Robottechnológiával dolgoznak, és a bedolgozó cégekkel, vállalkozásokkal együtt több mint 600 család megélhetését segítik. Tóth István elmesélte Értékes Ötletek interjúsorozatunkban hogyan járta végig a saját útját. Megpróbáltatások, sikerek igaz története ez. 

Mi volt a legértékesebb ötlete, és hogyan építette fel?

Tóth István, igazgató, Váll-Ker Kft.: Az, hogy létrehoztuk a Váll-Ker Kft.-t.  A rendszerváltás előtt a Makói Vas- és Fémipari Szövetkezetnél dolgoztunk, ez megszűnt. El kellett gondolkodnunk azon, hogy hogyan tovább. Úgy döntöttünk, hogy alapítunk egy céget. Így jött létre a Vállalkozói és Kereskedelmi Kft., vagyis a Váll-Ker Kft. Egyszerűen az munkálkodott bennünk, hogy megélhetést tudjunk biztosítani a családjainknak. A végkielégítésünket raktuk össze, és ebből lett a törzstőkénk. Azóta egy fillér osztalékot sem vettünk ki a cégből, mindig mindent újabb fejlesztésekre fordítottunk.

Egy budapesti cég ajánlotta fel, hogy segítsünk nekik kandallókat gyártani Németországba. Megragadtuk a lehetőséget. Kibéreltük a felszámolt szövetkezeti épületet, belekezdtünk a munkába. Meg voltak elégedve velünk, így több megrendelést kaptunk. Elkezdtünk keresgélni a piacon, kutattuk a többi megrendelőt. Mivel elégedettek voltak a munkáinkkal, így tudtunk fejleszteni, bővíteni.

A kandalló szezonális jellegű munkát adott, az év első felében kevesebb megrendeléssel. Ez is egy komoly feladatunk volt, hogy mit gyártsunk az első félévben. Végül folyamatos megbízásokat keresve beállt egy állandó termelés. Később elkezdtük a kerti grillezők és kemencék gyártását, ami éppen a nyári időszak kelendő terméke.

A grillezőink között ma már évente készítünk újat. Kerti kemencét gyártunk, rendszeresen arra törekszünk, hogyan legyen egyre jobb a termékünk. Mára arra a szintre fejlődtünk így, hogy Európában ismerik a nevünket, a termékeinket. Makó és térségében a bedolgozó vállalkozásokkal együtt több mint 600 családnak adunk munkát. Németországba, Dániába, Angliába is vannak megrendeléseink. Jelenleg száz százalékig lekötött a kapacitásunk.

Mindig új beruházásokat valósítottunk meg. Amikor tudtunk, pályáztunk és pályáztunk. Az első ilyen nagy projekt a munkahelyteremtő támogatásnak köszönhetően valósulhatott meg. Önerővel együtt ekkor vettük meg a Návay Lajos téren a telephelyet. Egy vállalatot mindig fejleszteni kell, mert ha megállunk, az olyan, mintha visszafejlődnénk. Húsz éves megalapításunk óta minden pénzt  visszaforgattunk, és minden pályázati lehetőséget igyekeztünk kihasználni, amit csak tudtunk.

Ma már kandallógyártás területen Európában az első között vagyunk. Robottechnológiát alkalmazunk, lézerrel dolgozunk, hegesztő- , festőrobottal. Szakembereinket folyamatosan képezzük, fejlesztjük, nagyon jó szakembereink vannak.

Mind e mellett családi programokat szervezünk. Megtartjuk a Kemencés és Hagymás Grillfesztivált, amire külföldi vendégek is jönnek, bemutatjuk az új termékeket, fejlesztéseket. Támogatjuk a helyi sportolókat, egyesületeket, táncosokat, akinek tudunk, annak segítünk.

A munkaszeretetet, a kitartást, a becsületes, kitartó munkát a szüleitől látta otthon?

Arra tanítottak a szüleim, hogy a tisztesség, becsületesség, szorgalom mindig meghozza az eredményét, és megfogadva ezt úgy gondolom, hogy sikerült. Jó a viszonyom a kollégákkal is, olyan embernek ismerhettek meg, aki segítőkész, akire lehet számítani. Ha arra volt szükség, meg tudtam mutatni a munkafeladatot, és ezért tiszteltek is.

Itt nőtt fel Makón?

1946-ban Kübekházán születtem. A nagyszüleimnek volt földje, malma. 1950-ben, amikor négyéves voltam beköltöztünk Makóra. Édesapám a háborúban harcolt, hadifogságba esett, de hála az égnek haza tért. Viszont nagyon megviselte mindez. Sokat volt beteg. 14 éves voltam, amikor a szíve nem bírta tovább, és elveszítettük. Édesanyám 3 fiú gyermekkel maradt magára. Háztartásbeli volt, mindig a család volt neki a legfontosabb. Arra kellett törekednem, hogy minél hamarabb pénzt keressek. Egyszer a szomszéd bácsi átszólt: „Te, Öcsém! Gyere tanulónak a Vas- és Fémipari Szövetkezethez! Mi majd megtanítunk dolgozni, meglátod!” Így is lett. Keményen dolgoztam, és közben tanultam tőlük, azután elvégeztem a szakmát is.

Később megvettük nagyapám üresen maradt házrészét, emlékszem az első fizetésem erre költöttem. Vettem magamnak egy táskarádiót, olyan szürkét, füllel. A mai napig megvan még. Nagyon boldog voltam. Mindenért megdolgoztunk, mi magunk. Amit a ház körül kellett csinálni, megcsináltam. Volt, hogy áramvezetéket vezettem. Ilyen kis ezermester zsebkönyvekből tanultam.

Amikor elérkezett a családalapítás ideje, megnősültem. 1970-ben, éppen a nagy árvíz évében. Június 22-én volt az esküvőnk, szűk családi körben. Azután anyósommal laktunk egy darabig, majd amikor elkezdtek épülni a Hunyadi utcán a társasházak, ott vettünk lakást. Egy részét hitelre, és azért dolgoztunk, hogy mielőbb visszafizethessük. Később a Mikes Kelemen utca sarkán kezdtünk el családi házat építeni.

Egymillió forintunk volt akkor, és azt mondták, hogy nagyjából 15 kellene hozzá, mert az építési osztályon csak ikerházra adtak oda engedélyt. Annyit tudtam tenni, hogy apránként elkezdtem megvásárolni a hozzávalókat. Az ország minden pontjáról szereztem be, amit tudtam. A két fiam segített az építkezésben, és fogadtam egy építésvezetőt is, órabérben, hogy minden úgy történjen, ahogyan kell. 3-4 év alatt építettük fel az otthonunkat. Sajnos a feleségem súlyos beteg lett. Nem tudtuk sokáig közösen élvezni az új otthonunk örömét.  Nagyon nagy törést jelentett a család életében.

Mára elmondhatom, hogy van 4 unokám van. A nagyobbik fiam Makón él, náluk egy kislány és egy kisfiú van. A másik fiam Nyíregyházán, ott még nincs baba. El kellett gondolkodnom, hogy fiatal vagyok még ahhoz, hogy egyedül éljem az életem tovább, a sorsnak köszönhetően találtam egy élettársat, az ő családjánál is két unoka van. Így négy kisgyermek teszi jelenleg szebbé az életünket.

Milyen nagy álma van?

Büszkén mondhatom, hogy elégedett vagyok. Elismerik a munkámat, a dolgozóktól kaptam egy kupát is, de a város vagy a szakmai szervezetek sem hagynak figyelmen kívül. Nagy öröm volt, amikor megkaptam a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét Makó város gazdasági és vállalkozói életének fellendítését elősegítő sokoldalú vezetői és támogatói tevékenységem elismeréseként.

Úgy érzem, amit ember elérhet ezen a téren, én azt megkaptam. Büszke vagyok a cégre, a partnerekre, arra, hogy a szakmabeliek hallgatnak rám, fontosak nekik a véleményem, kikérik a szakmai tanácsomat nemzetközi cégek. Mindig azt mondom, ami tegnap még elég volt, az ma már kevés! Folyamatosan fejleszteni kell, és előrelépni.  

Éppen dolgozunk egy olyan programon, ami úgy működne, mint az Okos Otthonok, illetve annak a részeként, hogy mire az ember hazaér, a házban mára kandallóban lobogó tűz fogadhassa.

Mit tanácsol azoknak, kik most vágnak bele valamibe?

Nagyon nagy kitartás kell, szükség lesz még új ötletekre. Fel kell készülni az úton várható akadályokra, mindig lennie kell talonban megoldásnak a várható problémára. Fontos, hogy bízzak önmagamban, mert ha nem teszem, hogyan várom el, hogy más megtegye? Elengedhetetlen a pontos tervezés, a fenntarthatóság megalapozása. Reklámra és marketingre pedig mindig költeni kell. Hiába van egy jó termékem, ha páncélszekrénybe zárva őrzöm. Meg kell mutatni! El kell mondani, miért jó! Tóth István, igazgató, Váll-Ker Kft.

Major Zsuzsanna