A semmiből létrehozni és sikerre vinni egy társulatot, amiben ráadásul nemcsak színészeket, de zenészeket, táncosokat, esetenként képzőművészeket kell azonos hullámhosszra hangolni – lássuk be, nagy kihívásnak tűnik. Somogyi Anna, a GlobART társulat vezetője és rendezője jó úton van álmai megvalósításához, hiszen hamarosan az 1400 férőhelyes Csillebérci Szabadtéri Színházban mutatják be legvarázslatosabb összművészeti előadásukat, a Csongor és Tündét.
Mi volt a legértékesebb ötleted?
Somogyi Anna, a GlobART társulat vezetője és rendezője: A kreatív gondolkodás az élet egyik legfontosabb pillére. Művészként, sőt megkísérlem, hogy emberként az egyik leglényegesebb cselekedet. A kreativitás egy áldott, ihletett állapot. Mint társulatvezető-rendező a munkámban ez az ösztönösség, kölcsönös inspiráció vezet értékes előadásokhoz.
A legértékesebb ötletem, mikor négy évvel ezelőtt megalapítottam az összművészeti társulatomat, a GlobART-ot. Gondolkoztam rajta, hogy kiemeljek-e egy előadást, de tulajdonképpen mindegyik bemutatót megelőzte egy termékeny, kreatív, értékes műhelymunka. A Pisti a vérzivatarban, mikor bátran, milliónyi ötlettel, tehetséggel vetettük bele magunkat az első próbafolyamatunkba. A Csongor és Tündében, ahogy együtt „megszültük” Mirígy karakterének a motivációit, ahogy kialakult a varázslatos díszlet.
Az Ajtókban, mikor a színészek bátran kitárulkoztak előttem, és bizalommal dolgoztak velem. A MajdNEM c. előadásunk igazi összművészeti darabbá forrt össze a Fészek Művészklubban. A DuplaSzaltóban, ahogy a bemutató után nagypapám, Horgas Béla - akinek a műveiből áll az est - boldogan, büszkén mondta nekem: „ilyet még sose csinált nekem senki…”, erre édesanyám azt mondta: „de hát Apu, annyi darab, rádiójáték készült a szövegeidből” mire ő: „de ilyen még soha”. Sokáig sorolhatnám ezeket a pillanatokat, értékes közösségi munkákat, amitől boldogabbak lettünk mi is és a közönségünk is. Olyan értékkel gazdagodtunk minden előadás után, ami olyan a mai felgyorsult világunkban, mint a fény vagy a levegő.
Hogyan építetted fel?
A magabiztosság, a megkérdőjelezhetetlenség nagyon fontos eszköz, ahhoz, hogy az ember egy ekkora dolgot véghez vigyen. Soha egy pillanatig nem gondoltam bele, hogy rossz lesz az előadás, valaki lemondja, nem lesz közönség és így tovább. Ezek a gondolatok rossz energiákat szülnek, sőt be is vonzza az ember az életébe. Természetesen nem arról beszélek, hogy nem lehet hibázni, javítani; a kritika a legfontosabb dolog, ami motivál, inspirál, tanít. De vezetőként biztosítanom kell a művészeimnek, hogy a közös munkánkban biztonságban vannak. Rengeteget tanultam, tapasztaltam az évek alatt, amitől jobb vezető és jobb ember is lettem.
Mi a legnagyobb álmod?
Egy saját színház. Összművészeti előadásokkal, nemzetközi produkciókkal, érzékenyítő workshopokkal, kreatív, tehetséges emberekkel, akiknek a színház nem csak munka, hanem hivatás. Szeretnék minél több emberrel együtt dolgozni; megismerni különböző gondolkodásmódokat, lelkeket. Rendezőként és színészként egyaránt.
Mit tanácsolsz azoknak, akik most indulnak el az útjukon?
Bátran, ötletekkel, szenvedéllyel érdemes keresni azt az utat, amit aztán magunkénak tudunk mondani. Ez egyáltalán nem könnyű, hisz sokaknak nem egyértelmű, hogy mi az, ami boldoggá tudja őket tenni. Viszont nem szabad kompromisszumokat kötni, beleegyezni hosszútávon egy olyan életbe, járni ösvényeken, ami nem a miénk. Sokat kell dolgozni, küzdeni, sokszor sírni és nevetni, venni az élet akadályait. Az önismeret ehhez elengedhetetlen eszköz, így a társulatunk minden héten tréningezik; csapatépítő, koncentrációs és önismereti gyakorlatokkal foglalkozunk. Ez erősíti a csoportkohéziót, tükröt mutat a művészeknek, segít a tagoknak megtalálni az utat, ami az övék lehet.Somogyi Anna, a GlobART társulat vezetője és rendezője
Elérhetőség:
Az interjút készítette: Libor Laura