Kádár Józsefné Cseh Katalin 75 évesen is beáll a pult mögé a Kati Patika Drogériában, és beszélget a vevőkkel, segít nekik megoldást találni a betegségükre, vagy kiválasztani a legjobb terméket. Azt mondta, ha nem szeretné a mai napig azt, amit csinál, már régen semmi sem lenne belőle. 1990-ben alapított vállalkozást, a rendszerváltás után, amikor még szinte mindent maguknak kellett kialakítani a vállalkozóknak. Értékes Ötletek interjúsorozatunkban vele beszélgettünk.

Mi volt a legértékesebb ötlete?

Kádár Józsefné Cseh Katalin, a Kati Patika Drogéria tulajdonosa: A legértékesebb ötletem igazából egy kényszerhelyzetből indult. Egy gyógyszertárban dolgoztam, mint gyógyszerész technikus, de az édesapám alzheimerkóros lett, nem hagyhattuk őrizetlenül. El kellett gondolkoznom, hogy mitévő legyek. Mindenképpen otthon akartam tartani, a lányom egyetemista volt, a fiam általános iskolás. Nekem kellett gondoskodni arról, hogy vigyázzon rá valaki. Azon gondolkoztam, hogy ez én képesítésemmel hogyan lehet továbblépni, hogy megoldjam ezt, és hogy egy vállalkozást tudjak kialakítani. Ez 1990-ben volt. Végül megnyitottam a Kati Patika Drogériát.

Hogyan építette fel?

Kaptam akkor 300 ezer forint kamatmentes hitelt, amit egy év múlva kellett visszafizetni. Ez akkoriban nagyon sok pénznek számított. Úgyhogy a Deák Ferenc utcai családi házban alakítottam ki a vállalkozást. Akkor még nem volt külön hely a piacnak, az emberek az utcán árultak. Egyszerűen kitártam a nagykaput, és jöttek.

A gyógyszertárban 29 évet dolgoztam, rengeteg ismerősöm volt. A kapcsolatom az emberekkel mindig kifogástalan volt, mert én nagyon szerettem beszélgetni, tanácsot adni, segíteni nekik. Ez a kereskedelmi területen egy nagyon jó indulási alap.

Nem volt könnyű elindulni, hiszen még mi magunk sem nagyon tudtuk, hogyan kell vállalkozni. Megkerestem azokat a cégeket, vezetőket akikkel kapcsolatban kellett lennem. Találkoztunk az ország különböző pontjain élő vállalkozók, és segítettük egymást, hiszen mindenki más területet nyitott üzletet, nem voltunk egymásnak konkurencia. Felkutattam a nagykereskedőket. A soroksári  úti Herbáriából hoztam a gyógynövényeket, zsákszámra.

Ekkor indult el a Béres Csepp forgalmazása, nagyon szerették, és Maria Treben gyógynövényes könyve hatalmas reklám volt, elkapkodták. Az emberek nyitottak voltak erre. 5-6 féle gyógynövényt tartottunk, az alapokat. Akkoriban azokra az orvosokra, akik gyógynövényt javasoltak, azt mondták, hogy kuruzsló, de akit érdekelt ez a természetes módon való gyógyulás, az vásárolt. 

Én értettem, értek ehhez a szakterülethez, ebből vizsgáztam, de a gyakorlati részt csak ezután szereztem meg igazán belőle. Sokan vásároltak nálam azért is mert ismertek, és segíteni akartak az elindulásban.

A családi házból később a Csipkesorra kerültünk, a rendszerváltás után kiürültek az üzlethelyiségek. Először egy nagyobb helyen voltam, három üzletnyi helyen. Egy osztrák férfi megvette az üzletet, így átkerültem a mellette találhatóba, azt az Ofotért adta ki, de akkor ő maga már nem működött. Ott 1.5- 2 évig voltam, itt öten voltunk egymás mellett, de saját kirakatom volt. Később egyre fogytak a vállalkozók mellőlünk, hárman maradtunk, így már nem tudtuk vállalni a magas bérleti- és rezsidíjakat.

Pont 70 éves voltam, amikor elköltöztünk a Makovecz tér közelébe, a jelenlegi helyünkre. A menyem ekkor már besegített az üzletbe, neki és a fiamnak is szakirányú végzettsége van, mint nekem. Ha csak egyedül maradtam volna, biztosan elálltam volna attól, hogy egy új helyre menjek, de a család összefogott.

Nagyon jó érzés elmondani, hogy van aki továbbviszi az üzletet, a családom fogja. Most főbérleti joggal béreljük az önkormányzattól az üzletet. Nagyon aggódtam, amikor ide kerültünk, mert nem volt kirakat, csak egy nagy üveges ajtó. De ez nem volt hátrány, mert amikor belépnek a vásárlók, rögtön látják a polcokon az árukészletet, én pedig azonnal le tudom venni, meg tudom mutatni nekik.

Milyen tervei, álmai vannak?

A volt kolléganőim többször megkérdezték: meddig akarod még csinálni ezt, meddig akarok még dolgozni? Azt mondtam, hogy én sohasem dolgoztam! Én csak beszélgetni járok az üzletembe,  tanácsot adni, meghallgatni az embereket! Ha  ez nehezemre esett volna, sosem teszem. 

Ma már a szállítók maguk hozzák a terméket, helybe. Interneten is rendelünk, mi választjuk ki, kiktől, mit, mennyiért. Mindig minőségi termékeket kérünk, és kedvezőbb árban, olyat amit ár/érték arányban érdemes megvenni.

A vásárlóink bíznak bennünk. Tudják, hogy szakmai segítséget kapnak mind a két kolléganőtől is, ha bejönnek, úgy mint tőlem. A mai napig itt vagyok, minden délután. Itt tényleg családias a hangulat. Bármi bajunk van, elmúlik, amikor belépünk az üzletbe, mert a mások bajával foglalkozunk!

Másrészt nem maradhatok a termékek ismerete nélkül. Naprakésznek kell lennem. Nehogy azt mondják: A néni már nem tud semmit!

Minden terméket ismerek, ami a boltban van, és minden információt el tudok mondani róla. A gyógynövényes termékek mellett vannak étrend kiegészítők, és nagyon menő márkák fiatal sportolóknak. Sok fiatal jár hozzánk, vannak biotermékek, egészséges és trendi áruink. Bankkártya leolvasót is használunk, és fenn vagyok facebookon is. Az internet nagyon hasznos lehet, de érdemes személyesen tájékozódni, bejönni a boltba. Itt mi minden kérdésre tudunk válaszolni.

Mit tanácsol másoknak?

Mindenki nagyon gondolja meg, hogy mibe vág. Legyen egy olyan képzettsége hozzá, amire építhet. De ez még nem elég magában. Szeresse is azt a szakmát, területet! Ha nincs benne szeretet a munkája iránt, akkor nem lesz türelme, és nem tud végigmenni a nehézségeken. Ha rögtön sok pénzt akar, az nem fog hosszú távon működni. Inkább a sűrű fillér, mint a ritka forint!- Kádár Józsefné Cseh Katalin, a Kati Patika Drogéria tulajdonosa

Major Zsuzsanna, majormedia.hu

Likeold facebook oldalunkat!