Bertus Barcza Anikó, mint sokunk gyermekként, imádott felmászni a cseresznyefájukra. A magasban nem csak nézelődött, és lábat lógatott, hanem álmodozott is. Kitalálta a Cseresznyéskert Ötlettárat, aminek ugyan akkor még nem volt meg a neve, de azt tudta, olyasvalamit fog létrehozni, ami többféle művészeti alkotótevékenységet kapcsol össze, és közben másokat segít az álmaik megvalósításában, az alkotásban, a művészi érzékenységük kibontakozásában. Értékes Ötletek interjúsorozatunkban erről beszélgettünk vele.

Mi volt a legértékesebb ötleted?

Bertus Barcza Anikó, művésztanár, festő, alkotó, illusztrátor: Az a bizonyos ötlet, amiről most mesélek, gyermekkorom óta érlelődik bennem. Valójában nem egy ötlet, hanem egy ötlettár, ami többféle dolgot foglal magába, és csak most nem régen kapott nevet: Cseresznyéskert Ötlettár.  

Gyermekkoromban nagyon szerettem a cseresznyefán ücsörögni,és már akkor megfogalmazódott bennem, hogy "álomvalóraváltó" leszek. Én akkor még nem tudtam  ezt pontosan megfogalmazni, de az biztos hogy másoknak szerettem volna már akkor is úgy örömet szerezni, hogy teljesüljön közben valamilyen vágyuk, amivel örömet szerezhetek. Esztétikai igényesség, találékonyság, ötletesség, megoldásra törekvés, nem csak látványban, hanem gondolatiságban is, ezek mozgatnak. A gyerekekkel való alkotás óriási csoda, a fiammal való közös munka is, és a tanítványokkal is, és nagy szükség van rá.

Ha egy gyerekkel sikerül az alkotási folyamatot megéreztetni, megszerettetni, el tud benne mélyülni, érzékenységet tudunk nála kialakítani, fogékonyságot, igényességet, gyakorlatiasságot átadni, ezeken keresztül, az csodás dolog. Nagyon élvezem azt a kölcsönösséget, amit egymásnak adunk. 

Bennem minden egy közös pontban egyesül ennek kapcsán, talán úgy fogalmaznám meg, hogy: összetett kreativitás. A festészet, a grafika, az anyagmegmunkálása, mindennek az alkotási tevékenység az alapja, nem tudnám egyetlen műfajhoz kötni azt, amit képviselek. Amellett, hogy gyakorló képzőművész tanár vagyok, és gyakorló festő, alkotó ember, van egy illusztratív, alkalmazott grafikai vonal is, amiben szeretek munkálkodni, és ez az óvodás, kisiskolás kórhoz köthető, tárgyalkotás, a játékötleteim megvalósítása, a mesés, verses illusztrációk szerkesztése. Most készült el egy makói, játékos kiadvány Hagymanó Kalandjai címmel, ez a város nevezetességeit mutatja be mesékkel, versekkel, feladatokkal fűszerezve. Ez mától kapható.

Hogyan építetted fel ezt az értékes ötletet?

Amióta az eszemet tudom, rajzoltam, ötleteltem, barkácsoltam. Rengeteg időt töltöttem az apukámmal a műhelyében. Nagyon szerettem ott lenni körülötte. Lehet, hogy ez a tárgyalkotás innen ered. A rajzolás nálam egy nagyon komoly hivatás. Jámborné Balogh Tünde volt általános iskolában a tanárom, komoly indíttatást adott. Az általános iskola után nem volt merszem kimozdulni Makóról, a biztonságos környezetből.

Folyamatosan rajzoltam és festettem, de csak felnőttként mentem el a főiskolára. Amikor kiderült, hogy állandóan kibújik, előtör belőlem valamiben az alkotás, akkor elhatároztam, ezt fogom csinálni, és akkor a rajztanári mellett a festészetet is elvégeztem a főiskolán.  Nagyon jó tanárok tanítottak, akik jó megerősítéseket adtak. Közben végig rajzoltam, és festettem mondhatom azt is, hogy inkább festővé váltam, mint grafikussá, bár az elején ez másként volt.  Tagja vagyok a Natura Művészetelepnek, önálló kiállításaim is voltak. A tájfestészetet szeretem, az időhöz kötött, tavasztól őszig, a fennmaradó időben a lakásban dolgozom, így találtam rá a gyermekillusztrációra, a tárgyalkotásra, játékkészítésre.

Hiszel abban, hogy van valami sorsszerű, valami eleve elrendelt alkotó cél minden ember életében, amihez előbb, vagy utóbb, akár kitérőkkel is, de el kell, hogy érkezzen az ember?

Abszolút, nálam is így van. Nagyon sokszor bele, bele gondoltam, amikor éppen mást csináltam, hogy van bennem valami, ami folyton felszínre akar törni, és amikor így éreztem, addig foglalkoztatott az a valami, amíg meg nem csináltam. Egyszercsak a rajzok, vonalak, skiccek, tervek összeálltak, és megmutatták magukat, egyben. Hála Istennek nagyon sok pozitív visszajelzést is kapok, amik megerősítenek, hogy jó úton járok, nem csak szakmai díjakra gondolok, hanem örömteli köszönetekre, biztatásokra, elismerésre.

Milyen terveid, álmaid vannak?

Létre szeretném hozni a Cseresznyéskert Ötlettárat az online térben is. Ez folyamatban van. A másik, hogy nagyon tetszett az  a jelent a Keménykalap és Krumpliorr című filmben, amikor a Hörömpő Cirkuszt megcsinálták, és abba mindenki besegített. Nekem van egy olyan vágyam, hogy olyasmit csináljak, ami sok gyereket megmozgat.

Tervezek egy kitelepülő játszóházat, a gyermeknapon ennek egy részét már meg is mutatjuk a makóiaknak. Olyan játékelemek lesznek, amik természetes alapanyagúak, kiskertészkedni lehet majd, olyan lesz mint egy mesekert. Lehet, hogy lesz benne bábszínház, elviszem a hagymacsúzlit, az új könyvet, kártyát, játékokat. Azután, ha ez elkészült, szívesen utaztatom is az országban. Sokszor túl kishitű vagyok, de mindig kiderül, hogy rengeteg minden kibontakozhat egy alapötletből.

Mit tanácsolsz másoknak, azoknak, akik most indulnak el az útjukon?

Saját tapasztalatokról tudok beszélni, magamból kiindúlva, de mindenkihez szólnék, aki alkotó tevékenységet folytat, azt tanácsolnám, hogy ne mondjon le róla, mert ez nekünk olyan mint a levegő. Én is, amikor csak tanítottam, akkor is éreztem azért közben, hogy van egy hiányos részem, mert nem csináltam, műveltem ezeket így, mint most. 

Az alkotó embernek muszáj alkotni, akkor is, ha pillanatnyilag nem látja értelmét, a művészetnek nem az értelmét kell keresni, hiszen a személyiségformálás egy csodás eszköze. Úgy gondolom, hogy bármelyik művészet sokkal gazdagabbá teszi a lelket, színesíti a világlátást. Soha ne mondjon le arról, hogy sikerülhet neki, lehet, hogy nagyon apró lépésekből áll össze minden, de végül összeáll! - Bertus Barcza Anikó, művésztanár, festő, alkotó, illusztrátor

Major Zsuzsanna, majormedia.hu

Likeold facebook oldalunkat!