A romániai Zsombolyán él egy magyar fotográfus, Soltesz Theophil, aki egy picit máshogyan néz a hivatására, mint úgy általában a többi fotós. Szeret olyan képeket készíteni, amin az emberi kapcsolatok és érzések kapják a főszerepet. Az ilyen fotókon látszik is, hogy tele vannak érzelemmel, és ezek nem csak képek lesznek a családi albumban, hanem igazi emlékek. Theo egész családja magyar, volt kézműves, fotós, operatőr, szerkesztő, és az egyik alapító tagja a Zsombolyai Televíziónak, amit egy határon átnyúló román-magyar pályázatnak köszönhetően hoztak létre. 

Mi volt a legértékesebb ötleted?

Soltesz Theophil, fotográfus: Az, hogy merek igazán élni: érezni, szeretni, követni az álmaimat. Van bátorságom bízni önmagadban, és merek eredeti lenni, olyan, amilyen vagyok, nem pedig másokat utánozok. Fontos, hogy bízzunk a saját tudásunkban. Jó ideje már, hogy esküvőfotózással foglalkozom. Autodidakta módon tanultam, mint sokan mások. Többféle fotózási, képkezelési technikát kipróbáltam, legtöbbször én is követtem az aktuális trendeket. 

A munkám során sok különböző emberrel találkoztam, mind más elvárásokkal, és személyiséggel voltak. Minden találkozás alakított. Sok évnek el kellett telnie, hogy megtaláljam az én saját utam. Művészeti egyetemet végeztem Kolozsváron, majd jóval később Temesváron, de nem volt eddig tiszta számomra, mit keresek itt, mi a célom. Most már tudom, és teljesen másképp látom a dolgokat mint eddig. Volt egy olyan pillanat az életemben, amikor az addigi információk összeálltak, mintha minden egy célt vázolt volna hirtelen. 

Én Zsombolyán élek a családommal, de csak itt, Temesvár környékén legalább 100 fényképész van, amelyik több, kevesebb sikerrel, illetve hozzáértéssel esküvői fotózással foglalkozik. Szóval elgondolkoztam azon, hogy mi esélyem van nekem ezen a már telítettnek tűnő szakmában?

De rájöttem: éppen ez az, hogy nincs telítve! Vagyis leginkább olyanokkal van tele, akik egy szolgáltatást, fényképeket akarnak eladni, ami sajnos legtöbbször - mint az esküvők maguk- teli vannak üres sablonokkal. Amikor nem ismerjük valaminek az eredetét, hogy honnan származik, vagy miért éppen úgy csinálják, akkor csak másokat másolunk. Ha minden esküvőn ugyanazt kéri a pár, hogy mondjuk készítsen a fotós néhány művészi képet velünk valami egzotikus helyen, akkor az eredmény is nagyon hasonló lesz, és a képeknek nem lesz sok értéke, mert a főtéma nem maga a pár, az ő érzéseik.

Teljesen más, ha az emberek kapcsolataira helyezzük a hangsúlyt. A munkám legfontosabb része, hogy a megrendelők számára értékes, hiteles, érzelmekben gazdag képeket készítsek. Ahhoz, hogy ez jól működjön meg kell találnunk a közös hangot egymással, jó kapcsolatokat igyekszem kialakítani a megbízókkal.  Ez folyton inspirál, életben tartja a kreativitásom is.

Minden ember más, minden ember egymáshoz való viszonya más, máshogyan fejezik ki az örömüket, a szeretetüket, ezeket vissza kell adnia a képeknek. Az ilyen fotókon látszik is, hogy tele vannak érzelemmel, és ezek nem csak képek lesznek a családi albumban, hanem igazi emlékek. Ez nagyon inspiráló, hálás feladat ezeknek a pillanatoknak a megörökítése, megmutatása, ez igazából a szeretet millió formájának dokumentálása.

Hogyan építetted fel?

Az esküvőfotózás sokszor olyan, mint a fotóriporterkedés vagy eseményfotózás, hiszen sokszor gyorsan kell kattintani. Ezeket csak úgy lehet jól megcsinálni, hogy megvan hozzá a megfelelő rálátás, gyakorlat és képzettség, kiformált ízlés. Gyakran gyorsan, spontán kell reagálni, és azonnal a legjobb megoldást kiválasztani a munka közben. Mivel művészeti középiskolába jártam, később pedig művészeti egyetemre, vizuális nevelésben volt részem, amit eddigi tevékenységem során sikerült hasznosítanom.

Foglalkozni csak azzal tudtam igazán, ami inspirált, amiben hittem, ami állandó kihívást jelentett. Ilyenképp két Kolozsvári barátommal visszatérvén Zsombolyára egy kerámia műhelyt nyitottunk, ami jó néhány évig, és különböző formában a fő foglalkozásom színhelye lett.

Később, a már Kolozsváron újra fölébredt érdeklődésem a fotózás és film iránt új lendületre kapott, így beiratkoztam a Temesvári művészeti egyetem multimédia szakára. Ezáltal a digitális médiumok lettek foglalkozásom fő területei, kevéssel az egyetem végzése után a Makói Televízió egyik korábbi projektje által a Zsombolyai helyi Televízió egyik alapító tagja lettem, aminek jelenleg is munkatársa vagyok.

Nekem most is ez a vizuális nevelés adja az alapot, de ez még nem volt elég annak az ötletnek a kikristályosodásához, ami most a leginkább motivál. Kellett az a néhány év tapasztalat, és kudarc mint esküvőfotós, kellett hogy megismerjek olyan embereket, akik inspiráltak, és még ez 40 fölötti életkor is, amikor az ember picit leül, és átgondolja a saját és családja életét. 

Volt egy nagyon régi, komoly elhatározásom, olyan középiskolás korom óta. Nevezhetjük hitvallásnak is:  Ha nem is leszek ismert művész, de mindaz, amit csinálok legyen hiteles, igazi, olyasmi, amiben hiszek, és mindemellett szívből csináljam.

Milyen terveid vannak?

Úgy érzem, éppen egy szakmai fordulópont előtt állok. Sok tervem van. A legfontosabb között szerepel a portfólióm átformálása, hogy csak olyan képeket tartalmazzon ami tükrözi jelenlegi elgondolásom. Ez időbe fog telni. 

Az online kommunikáció és promócióm átgondolása, a social médiában való tudatos jelenlétem is feladatom most. A facebook oldalam egy ideje nem látható, de hamarosan új formában megjelenik, ezen is dolgozom. Később pedig egy weboldal/blog létrehozása is célom.

Hiszem, hogy a folyamatos fejlődés alapja a tanulás, a tudás, ezért továbbra is fontos lesz számomra a különböző szakmai találkozókon és képzéseken való részvétel. Egy másik nagyon fontos tennivaló, amit nem lehet elkülöníteni a többitől, az az emberekkel való kommunikáció állandó és tudatos keresése és fejlesztése. 

Mit tanácsolsz másoknak?

Legyünk bátrak élni, vállaljuk magunkat! Szerintem egy vállalkozás sikere is a hitelességen múlik. Nem hiszem, hogy hosszútávon alapozhatunk valamire, amiben nem hiszünk. Hogyan tudnál eladni valamit, ami neked sem tetszik? Az emberek csak akkor fogják rád bízni az értékes emlékeik megörökítését, ha te is bízol magadban, és a tudásodban. - Soltesz Theophil fotográfus, Zsombolya 

Ha tetszett a cikk likeold facebook oldalunkat!

Major Zsuzsanna, hírmenedzser

Likeold facebook oldalunkat!