Farkas- Mágori Csilla gyönyörű nő volt mindig, és gyönyörű menyasszony is volt, és most is gyönyörű. Nézd csak meg a képen! A mosolya ragyogó, a kisugárzása varázslatos. Ráktúlélő. Most pedig kismama. Ez az ő története. Igazi, erőt adó, csodákkal teli, élő. Túlélő.

Fotó: Murcsik-Pávó Réka

“Ha csak 1-2 embernek megmutatom, hogy nem szabad feladni, már megérte” - nyilatkoztad az Anya Magazinnak. Mindezt 6 kemo, 30 sugárkezelés után. Mi az, amit el kell mondanod nekünk?

Azt szeretném megmutatni, hogy mennyire fontos a rendszeres önvizsgálat mind nőknek, mind férfiaknak egyaránt. Hogy nem szabad félvállról venni a saját egészségünket. Én is azt gondoltam, hogy velem ez nem történhet meg, fiatal vagyok, sportolok, odafigyelek az egészséges étkezésre és mégsem került el. Továbbá az is nagyon fontos, hogy ha elutasító választ kapunk, akkor nem szabad feladni, menni kell tovább, mert megoldás szinte mindig van.

Fotó: Walla Ádám

Több olyan betegség is van, ami megnehezíti a gyermekvállalást. Nekem például az endometriózis. De a te történeted erőt ad. Mindannyiunknak. Milyen visszajelzéseket szoktál kapni még? Milyen élethelyzetekkel találkozol?

Nagyon meglepő, de kaptam kérdést ismeretlenektől, hogy megadnám-e a számomat, felhívhatnak-e, lenne pár kérdésük. Sokan írnak és gratulálnak, megköszönik, hogy kiálltam ezzel nyilvános platformra, vagy kérdeznek, tanácsot kérnek. Azt adni nem szoktam ugyan, a döntéseit mindenki maga hozza meg úgy gondolom, itt életekről van szó, ez nem játék. Amíg kopasz voltam sem volt szerencsére negatív tapasztalatom, úgy érzem a társadalom nem elég felkészült még egy ilyen élethelyzetre, mégis sokan rácáfolnak és bebizonyítják, hogy nem kell másnak érezni magad.

Azt mondják, mindenkinek van egy előre elrendelt útja. Te hiszel ebben, hogy ez a sok megpróbáltatás, kemény harc azzá formált, ki most másoknak példakép lehet?

Példakép? Nem. Csak élni szerettem volna. Rengeteget formált rajtam a betegség és a küzdés, de ez egyedül nem ment volna a férjem, családom és barátaink nélkül. Egy dolgot azóta is tanulnom kell, a türelmet. Sok mindent másképp látok, gondolok, igyekszem másképp csinálni. Mindig van hova fejlődni, de ezt sok tanulás árán értem el, amit nem szeretnék feladni. A fejlődés és a változás jó.

Fotó: Walla Ádám, Helyszín: Alkimista Kulináris Műhely

Hogyan várjátok a babát? Neki mesélni fogsz majd, ha nagyobb lesz erről? Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy végre sikerül?

Nagyon nagy izgalommal és szeretettel várjuk, hiszen már a rák előtt tervben volt. Elmondhatatlanul boldogok voltunk, amikor kiderült a sok negatív eredmény után, hogy mégis sikerült. Sosem adtam fel a reményt, hogy mégis lehet kisbabánk, bár több, mint egy évig éltünk abban a tudatban, hogy természetes úton, külső segítség nélkül nem sok esélyünk van erre. Nekem az életemet jelentette, hogy anyukám, aki 24 éve gyógyult mellrákból szintén, idejében elkezdte megtanítani, hogy hogyan kell magam vizsgálni és mire kell figyelni, ha bármi van nem szabad várni. Ezt szeretném a saját gyerekünknek is tovább adni és azt, hogy ha bármi van, ránk mindig számíthat, hiszen ez nálunk sem volt másképp.

Hogyan gyógyítottad magad? Volt esetleg külső segítséged, hogyan omlott le a fal- ha létezett ilyen- ami megakadályozta önmagadban az anyaságot?

Nem önmagamban volt akadályozva. Sajnos a kemoterápia ugyan remekül elvégezte a dolgát, de teljesen lenullázta a szervezetemet, ezáltal a petefészkeim is leálltak, biológiai akadályba ütköztünk. Felmerült a Kaáli Intézet, de ösztrogén érzékeny melldaganat után nem mertünk esélyt adni neki, mert féltünk a kiújulástól. Anyunak jutott eszébe egy barátunk, akinek a segítségét kértük a szervezetem támogatásában természetes módon, szintetikus anyagok nélkül, majd Ő küldött tovább egy hormonterapeutához, aki segített helyreállítani a szervezetem működését anélkül, hogy a kiújulástól félnem kellett volna. Ő volt s külső segítség.

Fotó: Walla Ádám

Milyen kötődésed van Makóhoz? Most valamit mesélnél arról, ha lehet, hol éltek, mit csináltok... pár gondolat, ami nyilvános lehet.. találkozhatunk-e veletek személyesen Kiszomboron vagy Makón, Szegeden?

Makón születtem, nevelkedtem és éltem egyetemista koromig, haza is jártam iskola alatt is, majd diploma után kerestem Szegeden állást és akkor költöztem el. Az első munkahelyemen ismertem meg a későbbi férjemet is, bár akkor nem volt köztünk semmi még. Jelenleg is itt élünk, nem tervezünk menni sehová, nekem ez az álom város. Én az MVM-nél dolgoztam, amíg veszélyeztetett terhesség miatt nem vettek táppénzre, a férjem pedig vállalkozó. Rendszeresen járunk haza anyuékhoz Kiszomborra, szeretünk ott lenni, Szegeden pedig, amikor tehetjük rengeteget sétálunk a férjemmel, így bárhol lehet velünk találkozni. Szeretnék a későbbiekben valamilyen előadást is tartani a prevenció fontosságáról, valamint arról, hogy soha nem szabad feladni. Így tervezek több városban is megfordulni.

Tudatosan építed az insta oldalad ebbe az irányba? Milyen csatornákat használsz még?

Tudatosan indultam el abba az irányba, hogy ha már így alakult akkor bemutatom ennek a menetét, minden velejárójával együtt, ahogy az tényleg létezik. Nem tragédiaként, de nem is idealizálva, csak ahogy én viselem. Nyilván nincs két egyforma ember itt sem, mind másképp mentünk át ezen. Más portálokon nem igen vagyok jelen a témával, mert úgy érzem az Instagramon találtam érdeklődő és befogadó közösségre.

Csilla insta oldalát itt követheted: KLIKK IDE

Major Zsuzsanna