90 éves korában elhunyt Dr. Tóth Ferenc.

"Az a szerencsés muzeológus, aki a szülővárosában kezdi a pályáját, és ott is fejezi be. Én igazán nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy makói lettem. Meg, hogy olyan őseim voltak, amilyenek voltak"- így emlékezett vissza Dr. Tóth Ferenc, "a legmakaibb makai", a város díszpolgára az egyik vele készült interjúban. Tóth Ferenc 90 éves korában hunyt el. 

Egyszer azt mondták róla, hogy amit Ő nem tud Makóról, azt nem is érdemes tudni. Tele volt történetekkel. Makónak élt. Mindig, egész életében. Megírta a Monográfiát, számos olyan könyvet ami nélkül nem tudnánk, kik vagyunk, mire lehetünk büszkék. Gyökerek nélküliek lennénk. Furcsa, hogy éppen az államalapítás ünnepén kaptuk a hírt. Amikor számotveszünk. Amikor azt kutatjuk, milyen erősek az alapok, amikre építhetünk.

Feri bácsival tudjuk, milyen a makói hagyma, a makói talicska, hogy József Attila milyen szeleburdi volt, és azt is, mennyi fontos emlékünk van. Büszkeséget adott nekünk. Bármelyik könyvet nyitjuk ki Makóról, neki köszönhetjük. 

Fánkot sütöttek nekünk, amikor a Mutató című kulturális magazint forgattuk, akkor még a Makó VTV-nek. Nem volt kérdés, hogy állandó szereplője lesz. Mindig kedvesen és nyitottan fogadott bennünket. Mindenkit. Biztosan sok ezerszer elmesélte már, amit nekünk, mégsem éreztem soha, hogy ez terhelné. 

Tanítani született, és tanított egész életében. Nem csak tudást. Emberi jellemet, a jóra való törekvést. Maga köré gyűjtötte azokat, akikkel egy erős szellemi tőkét kovácsolt később. Így lett múzeuma Makónak, és így lett jövője. 

Mindig azt mondtam, ha csak egy tized része lenne nálam annak a tudásnak, ami nála volt, már akkor is rettentő okos lennék. Feri bácsitól nem lehet búcsúzni igazán. Mert mindenben ott marad, ami ma Makó. 

Hálás szívvel köszönünk mindent. 

Major Zsuzsanna, hírmenedzser