Futótűzként terjed az interneten az életmentő tetoválás. Marton István,  Wöry Tattooartist két éve gondolkodott el rajta, hogy mi lenne, ha cukorbetegséget mutató tetoválás lenne az emberek csuklóján, így mondjuk, ha rosszul lesznek a nyílt utcán, azonnal tudják mi a gond.

„Másfél éve történt, hogy megkeresett egy fiatal srác édesanyja, hogy szeretne egy tetoválást a fiának, aki diabéteszes. Egy másik képről volt szó, de aznap este villámként csapott belém az ötlet: Ez az, amit kerestem idáig! Tehetek valami hasznosat úgy, hogy közben segítek az embereknek vele. Ezzel tényleg életet lehet menteni adott esetben!”- mesélte István, aki jelenleg Németországban él családjával, és Wörry tatottartist néven dolgozik.

Marton István története sokkal kalandosabban indul, mint ahogyan elképzelhetnénk. Elmesélte, hogy 1997-ben készítette az első tetoválást, akkor még a katonaságon.

Marton István, az életmentő tetoválás ötletgazdája: „Egy barátom meglátta a rajzaimat, és azt mondta, ha ilyen jól rajzolok, biztosan szépen is tetoválnék. Úgyhogy készítettünk neki egy tetkót, még kézzel, gép nélkül. Innentől kezdtem el foglalkozni a tetoválással.

Úgy gondolom, az életem során nagyon sokat vétettem a körülöttem élők ellen. Világéletemben sokszor éreztem úgy, hogy egy nincstelen senki vagyok. Fekete bárány voltam a családban, sok balhém volt. 14 éves koromtól mindent saját magamnak kellett elintéznem. Gyakorlatilag az utcán éltem, és ez nem volt egyszerű. Pécsről származom egyébként. Szóval 39 éves koromig nagyon sok rosszat kaptam az élettől. Írtam is egy könyvet erről, amiben bővebben el lehet olvasni mindent.

A lényeg, hogy megváltozott az emberekhez való hozzáállásom. Rájöttem, ha én változok, a világ is változik velem. Ha adok, akkor én is kapok, amikor adunk, akkor jó visszajelzések jönnek, amik további jó dolgokat indítanak el.

2012 óta élek Németországban. Eladtam az utolsó autómat, hogy kijöhessek ide. Egy repülőjegyre  futotta, és 50 euróm maradt. Ma már boldog családapa vagyok, megtaláltam azt, amit kerestem. Nem felejtettem el ki vagyok, és honnan indultam. Most így próbálok, ezzel az akcióval segíteni az embereken. Van egy 7 éves fiam, akit Csabának hívnak, és egy 6 éves Elizabet nevű lányom. Imádom őket, ahogyan a feleségemet is, Erikát. Ha ő nem viselte volna el a hülyeségeimet, az agresszív, régi énem, ma nem itt tartanék.

Elkezdtem arra ráállni, hogy minél többet adhassak a világnak, ahelyett, hogy elveszek. Ha Isten ad egy feladatot nekünk, ahhoz is ad erőt, hogy leküzdhessük.

Hogyan alakítottad ki a logókat? Mindenki csak ezt a típust varrhatja, és ingyen?

Igen, szerződésben rögzítjük, hogy csatlakozott tetoválókkal, hogy ki varrhat és hol. Kizárólag ingyen tehetik meg. A logót régen levédettem, most terjesztjük, már több országban ismerik.

Több krónikus betegség van, más logó is készülhet?

Az alaptervünk az volt, hogy ha valaki rosszul lesz az utcán, vagy bárhol, és hívják a mentőt, akkor az emberek rögtön tudják a csuklóra pillantva, hogy mi lehet a gond, adott esetben cukorbetegség. Minél több helyre eljuttattuk már ezt a listát, kórházakba, mentősökhöz, hogy egyre többen ismerjék fel. Megnyugvás a betegeknek is, hogy nem fogják őket részegnek nézni és elkerülni, ha összesnek az utcán. Körülbelül 35 fajta ilyen tetoválást tudnánk még készíteni, azonban ez költséges lenne, mert minden logót le kellene védetnünk, hiszen ügyelnünk kell rá, hogy egységes jelzések jelenjenek meg, és arra is hogy egyik tetováló se varrjon pénzért ilyesmit.

Mikor készült el az első ilyen tetoválás?

Tavaly nyáron, itt Németországban, akkor még nem ez a logó volt. Videó is készült róla.

Mire vagy a legbüszkébb?

Arra, hogy arra a szintről, ahol én voltam, a Marton Pistiről, aki egy dekorációs műhelyben dolgozott napi 3000 forintért, el tudtam jutni idáig. Büszke apa vagyok, úgy tudom szeretni a családomat és eltartani, ahogyan akartam.

Milyen nagy álmod, terved van?

Az, hogy hagyjak valamit magam után úgy, hogy nem kell, hogy ismerjék az emberek a nevemet, de azt tudni fogják, hogy valakinek köszönhetik az életüket egy adott szituációban. Azt szeretném, ha a világ minden pontjára eljutna ez a tetoválás, ha minél több embernek segítene.

Hiszem, hogy a tetoválók és tetováltak elleni előítéletek is csökkenthetjük ezzel. 

Mit tanácsolsz azoknak, akik most kezdenek bele valamibe?

A gondolatainkra reagál a környezetünk, ha e szerint cselekszünk, akkor előrébb juthatunk.

 IDE KATTINTVA OLVASHATOD EL A TETOVÁLÁSRÓL SZÓLÓ ELSŐ HÍRT! 

Major Zsuzsanna újságíró, hírmenedzser