Ha makói vagy, biztosan tudod, miért lépkedünk a gimi sarkán József Attila egyik kötetén. Otthon ö-vel beszélsz, de észre sem veszed, ha átváltasz ezésre. Nem azért, mert szégyenled, sőt büszke vagy rá, hanem mert így szoktad meg.  Major Zsuzsanna írása Viseráczi András fotós elképesztő képeivel. 

Ha makói vagy, biztosan tudod, milyen a fekete földön lépkedni. Tuti, hogy csomóztál már fokhagymát, de ha még nem is, azt tudod, mikor kell rakni az őszit vagy a tavaszit. Ha makói vagy, tudod, hogy az Akropoliszban voltak a legjobb bulik, és hogy a Maros-parti strandon néha a folyó közepéig be lehet sétálni. De azért emlékszel olyan május elsejékre is, amit nem a töltés túloldalán tartottak, mert a víz kilépett a medréből.

Ha makói vagy, büszke vagy arra, honnan jöttél. Nevetgélsz azon, hogy már megint hagymás viccet mesélnek, pedig régen a Makovecz -épületek viszik hírünket. Tudod, mi célt szolgál a Hagymaház és, hogy a Hagymatikum egy fürdő. Mosolyogsz, ha valaki nem tudja mi az a kotárka.

Ismered Pulitzer Józsefet, József Attilát, Galamb Józsefet, Erdei Ferencet, Návay Lajost, Fátyol Misit. Hallgatsz Szentpéteri Csillát és Palya Beát is.

Neked a budapesti egyszerűen csak pesti, minek bonyolítani? Emlékszel még a tanműhelyes Hagymafesztiválokra, és szereted, amikor az emberek összejönnek a Váll-ker Grillfesztiválon, a víztorony tövében sütögetni egy évben egyszer. 

Ha makói vagy, ismered a mondást: amit Tóth Feri bácsi nem tud Makóról, azt nem érdemes tudni. Tuti, hogy emlékszel a dinnyehéj úsztatásokra a régi fürdőben, vagy az esti termál merülésekre.

Ha makói vagy, egyszer már biztosan megkaptad, hogy: az hol van? És tuti, hogy néha azt mondtad, Szegedtől 30 kilométerre, a román határ mellett.

Ha makói vagy, van regisztrált bicajod, Makó Kártyád, és nálad elvi kérdés, hogy legyen mindig otthon hagyma. Akkor is, ha a makói hagyma már nem makói hagyma, vagy ha igen, tudod, hogy az eredeti fajtát laboratóriumban azért még őrzik. 

Ha makói vagy buszoztál már Vásárhelyre vagy Szegedre. Autópályán másfél óra Budapest, és mindig mosolyogsz hazafelé jövet, amikor meglátod a táblát: Makó.

Ha makói vagy, emlékszel a ‘70-es árvízre. Arra, hogy Vásárhelyre buszoztattak embereket, ott családoknál aludtak, és talán azt a sztorit is hallottad, hogy orosz tankokkal tartották a töltést, hogy ne omoljon össze. 

Biztosan ittál már házi pálinkát, és ettél füstölt kolbászt, töltöttél hurkát, vagy adtál zöldet a tyúkoknak. Tudod, hogy a böllért pálesszel kell várni, mint a locsolkodókat.

Ha makói vagy, makói vagy akkor is, ha úgy költöztél be valamelyik térségi faluból, vagy gyüttmentként érkeztél. Itt vagy, itt élsz, makói vagy. Kevered a Makó VTV-t a makohirado.hu hírportállal, de ezer százalék, hogy olvastál már Délmagyart.

Szinte biztos, hogy hallgattad az Árkádiát, és ültél lánchintán valamelyik augusztus huszadikai bazárban. Sétáltál a Maros-parton, bicajoztál Zomborra, vártad a gólyákat vissza, fújtál pitypangot, csapkodtad a szúnyogokat, végigmentél a Lombkorona sétányon.

Tudod, hogy a Buzás Pétert rövid u-val írják, és, hogy Farkas Éva Erzsébet a polgármester. Ismered Honvédot, Gerizdest, Lesit. Szereted az állatneves és virágneves utcákat. Vágod, hogy hol van a kisköz, és biztosan szidtad már valamelyik térköves kerékpárutat.

Ha makói vagy, most jókat mosolyogtál, és bár a Makón Élek csoportban sokszor megy a vita, tudod, nincs olyan indok, ami miatt érdemes lenne egymásnak esni.

Ha makói vagy, sosem hívod makainak magad, megtapogattad a Ford T-modellt, vagy bele is ültél, és bár sokan máshol élnek, ünnepekre haza, hazatér a család.


A képek Viseráczki András fotói. http://www.facebook.com/viseraczki.andras/

Boldog, értékeire büszke 2018-at mindenkinek!