Peti tavaly decemberben kezdett el vlogolni, azóta folyamatosan nő a követői tábora. Voltak napi vlogok, érdekességek, különleges helyzetek. Szinte hozzánőtt a kamera, és így lett a mindennapjaink része. Ötletes anyagokat készít, amiben mindig van valami új. Sokáig élt külföldön, de azt mondta, az igazi boldogságot Magyarországon találta meg. Erről is mesél ebben az interjúban.

Mi volt a legértékesebb ötleted, és hogyan építetted fel?

 Hupuczi Péter, designer, vlogger: Ha a vlogolásra élezzük ki most ezt az interjút, akkor egy kicsit visszaugranék az időben. A gimnázium után kiköltöztem Angliába az édesapámhoz, ő akkor már ott dolgozott. Először PUB-okban takarított, az volt a fő célja, hogy azonnal pénzt keressen ahogy kimegy és ne kelljen felélni a tartalékot amit otthonról kivitt magával. Utána talált egy munkát, autómosással, autófényezéssel foglalkozott. Tulajdonképpen ő a mai napig ezt csinálja, de nem sima autómosóra kell gondolni, napi több száz jármű fordul meg a keze alatt.

Azóta már anya is kiment utána, jelenleg is kint élnek mindketten, én viszont már haza költöztem Makóra. Anyukám egy beülős kis hangulatos étteremben dolgozik,ott felszolgáló. Apukám egy hónapja volt kint, mikor telefonált hogy van nekem munkalehetőség, ugyan ott ahol Ő dolgozik és ha szeretnék menjek ki, én meg kimentem. 2004 nyarán volt ez. Találkoztam apával, aki úgy le volt fogyva, hogy nem ismertem meg a buszról, mert én azzal mentem ki. (Ha valaki azon gondolkodik hogy busszal menne ki Angliába az felejtse el, mert katasztrófa. Legalábbis én, akkor, ott, úgy éreztem.)

Szóval annyira le volt fogyva, hogy nem ismertem meg, elmentünk egymás mellett a Victoria Station-on. Másnap én már dolgoztam, és onnan kezdve 5 évet egyfolytában. Majdnem 7 napból 8-at. 18-19 órákat kellett dolgozni az autómosóban. Nem volt könnyű. Olyan szünetek voltak, hogy nyáron hazajöhettem 3 hétre, ez volt a maximum, ennyi szabadságom volt egy évben. Legelőször Londonban kezdtünk, ott laktunk, pontosabban Croydonban  és Wimbledonban dolgoztunk, ott volt ez a cég. Igazából ez egy nagy autó aukció, adják, veszik a kocsikat, és nekünk kellett kitakarítani őket, felkészíteni hogy eladható legyen. Mi egy csapatban dolgoztunk, egy 5-6 fős csapatban. Ott egy évig voltunk, majd átköltöztünk Coventry-be, az az ország közepe.

Miért költöztetek?

Mert ott jobb munkaajánlatot kaptunk, de ugyanennél a cégnél. Apukám a mai napig ugyanennél a cégnél dolgozik egyébként. Az egész család ment, költözött mindenki. Ott több mint egy évig éltünk. Az egy nagyon kicsi hely volt, nem sok autó ment keresztül, onnan el kellet jönnünk, mert választanunk kellett vagy ott hagyjuk a céget, vagy eljövünk Weston-Super-Mare-be, ez Bristol mellett van, lent a nyugaton a tengerparton. Ott élnek a szüleim a mai napig.Ott sok időt dolgoztam.

Mikor jöttél haza ?

Legelőször akkor, Amikor Évi, a feleségem hazajött jogosítványt csinálni. Vele itthon ismerkedtem meg, általános iskolában együtt jártunk, de akkor még nem figyeltem fel rá úgy, mint potenciális jelölt.

Hogyan ismerkedtetek meg?

 Ez akkor volt, amikor itthon voltunk nyaralni, azokban a bizonyos 3 hetekben, akkor szövődött ez a kapcsolat, és azóta is tart. Annyi szünetünk volt, hogy majdnem egy évig távkapcsolatunk volt a legelején, csak msn-en tartottuk a kapcsolatot. Majd adódott egy lehetőség karácsonykor, hogy elmegyünk Párizsba családostól, meg egy barátommal aki csatlakozott hozzánk. Akkor megkérdeztem Évit, hogy meghívhatom- e Őt is. Igent mondott, és eljött velünk.Ekkor ismerkedett meg a szüleimmel. Miután hazajöttünk megkérdeztem, hogy kiköltözne- e hozzánk, hisz lakva ismeri meg az ember egymást ! És Kiköltözött. Szereztünk neki munkát és ő is dolgozott, a Burger King -be kezdte a pályafutását, nagyon élvezte, tetszett neki.

A családod egyébként makói,  vagy úgy költöztetek ide?

Eredetileg én Aradon születtem, anyukám és apukám Pécskán. Én félig Pécskán nőttem fel, mert 5 éves koromban jöttünk át Magyarországra, és itt kötöttünk ki Makón. Apukám itt talált magának munkát az akkori zöldségkutatóban. Lakáshoz jutottunk, és újrakezdtem az óvodát. Jártam én román óvodába, de ott nem szerettek, mert nem szerettem románul beszélni. Beszéltek hozzám románul, én meg magyarul válaszoltam vissza.

A nagyszülők is magyarok voltak, innen a szál?

 Visszahonosítottak bennünket magyar állampolgárrá, mert annak idején mikor lecsatolták a határokat, akkor ott az még Magyarország volt, úgy mint Erdély. Pécskán rengeteg magyar ajkú ember él a mai napig is, de régebben még több volt. A anyai nagytatám szentesi. Apukámnak a családját, azt nem igazán tudom, mert a Hupuczi név nem magyar, nem is román, hanem valami szláv . Próbáltam utána nézni a családfának, nem vagyunk valami sokan a világban, de mikor megnéztem akkor meglepődtem, hogy többen vagyunk mint amennyire én számoltam.

Azt mondtad az ötlet az Angliai utazáshoz kapcsolódik. Hogyan?

Nem tudom, hogy ötletnek számít vagy nem, de én szerencsémre Angliában eljutottam az O2 Arénába, az egy több tízezer embert befogadó aréna, nem sportcsarnok. Ott nagyobb előadásokat, koncerteket szoktak tartani. Volt egy alkalom amikor internet marketing szeminárium volt, ahova az előadók jöttek a világ minden tájáról, Amerikából, Angliából meg Kínából is. Volt 7 vagy 8 előadó. Apukámmal elmentünk egy ilyenre, több napos volt és ott szerettem igazán bele ebbe az online marketing dologba, weboldalak készítésébe,facebook meg ilyen dolgokba. Onnan jött igazából az ötletem,hogy mi lenne ha én ezzel foglalkoznék.

A grafikai vonal indult először ?

Nem, először az internet marketing. Hogyan kell e- bookokat eladni, hogyan kell hirdetéseket jól becélozni és megírni marketingszövegeket. Arra lettem figyelmes, hogy ezek az anyagok kinézetre nem voltak szépek, csak úgy össze volt rakva, hogy éppen jó legyen.

Arra gondoltam, lehetne ezen javítani, elkezdtem nézegetni youtube videókat, hogyan kell weboldalt szerkeszteni, hogyan kell designe-olni, mikre kell figyelni. Próbáltam olyan emberektől tanulni online,akik már nálam okosabbak és sikeresebbek voltak a szakmában. Azért online, mert nekem nem volt időm,hogy elmenjek egy workshopra vagy valahova, mert sokat kellett dolgoznom, így online könnyebb volt .

Egyre több ilyen dolgot találtam a neten, voltak köztük kevésbé jók, de voltak jók is, akiktől lehetett nagyon jó dolgokat tanulni. Szépen lassan az évek folyamán rám ragadt ez a tudás és azóta ezt csinálom igazából vállalkozásoknak, cégeknek illetve magánszemélyeknek.

Tulajdonképpen mivel is foglalkozol akkor?

Szabadúszó designer vagyok. Többnyire weblapokat és céges arculatokat készítek, illetve most már a videó készítésbe is belefogtam. Számomra nagy csalódás volt, hogy itt Magyarországon a vállalkozók többsége nem ismeri fel, hogy szükség van a jó minőségű vizuális megjelenésre.

Azt szeretném, hogy a kis cégek is értsék meg azt, hogy fontos dolog ebbe pénzt fektetni.

Egy rossz weblappal, egy rossz disegn-al nem fogják tudni meggyőzni a vásárlót. Mert a vásárló a mai világban nem olyan mint 10-20 évvel ezelőtt. A mai világban tényleg mindent el lehet adni jó marketinggel  és a jó marketinghez hozzátartozik a jó design is. Nem feltétlenül csak azon múlik, de legfőképpen a vizuális dolgokon. Mikor az ember bemegy egy boltba, a polcokon szétnézel és biztos hogy azt fogod választani ami jól néz ki. Az első benyomás az mindig vizuális. Az az álmom, hogy még a kisvállalkozások számára is elérhető legyen a minőségi weblap és arculat. Ahol meg tudják mutatni a saját termékeiket, szolgáltatásaikat, és a látogatók informálódni tudjanak.

Ne kelljen már keresni azt a telefonszámot, email címet. Vannak olyan weboldalak, ahol nem találod meg. Meg annyira bonyolult,hogy az első 10 percben azt mondja a látogató hogy köszönjük, ennyi elég volt. Hiába jó a terméked, de ez elzavarja a vásárlót.

Haza jöttetek, házasságot kötöttetek, és elkezdted ezt. Egyedül kezdted el, vagy cégként?

Igen, nekem Angliában van a mai napig is cégem és én egyedül dolgozom.

Tehát te kint csináltál egy céget ami azóta is működik?

Igen, mert én azt szerettem volna, hogy mindenhova tudjak dolgozni, ne csak Angliába. A cégeknek nyilván szüksége van arra, hogy hivatalos legyen minden és ezzel el tudtam ezt  érni, hogy a világ bármelyik részén tudok dolgozni. Az ügyfeleim többsége most is vagy amerikaiak vagy angolok de van köztük Norvég és Ausztrál is.

Igazából ájánlások útján jönnek a megbízások és vannak visszatérő ügyfelek is. Magyarországon is van néhány megbízásom, kimondottan itt a városban is, de lehetne sokkal több. Jobban szeretném azt, hogy a magyarországi vállalkozókat segítsem mint a külföldieket. De az a helyzet, hogy a külföldi vállalkozók jobban megtudják ezt szolgáltatást fizetni.

Azt szokták tőlem mindig kérdezni, hogy ugyan mi kerül ebbe ilyen sokba? Nos az, hogy én nem csak összevásárolok mindent a netről, és összehajítom, és tessék itt a honlapod, amiről le van felejtve az email cím  és még pár kulcsfontosságú dolog például. Hanem gondolkodom, és összedolgozom az ügyféllel, ő ismeri a saját piacát. Én ismerem ,hogy hogyan kellene az online dolgait összehozni, hogy neki a legjobb legyen, és egy egy projekt mögött komoly tervezés folyik. Mint amikor egy házat tervez az építész, az alapoktól tervezek én is.

A vlog vonal honnan jött? Használod- e a vlogot arra, hogy erősítsd ezt a fajta szakmaiságot?

Nem, legalábbis eddig még nem. Követek más designereket a youtube-on, hogy tanuljak tőlük de én még nem gondolkodtam, rajta, hogy másokat tanítsak. Szóval, volt egy designer, akit én követtem, néztem a vlogjait. Onnan sok mindent megtanultam. Volt egy rész, ahol arról mesélt,hogy őt mi inspirálta illetve ki inspirálta, hogy elkezdjen vlogolni. Volt egy New York-i srác mondta is a nevét, de akkor még nem mondott nekem semmit.

Eltelt egy hónap és ismét hallottam a nevét, gondoltam ránézek, hogy ki is lehet ő, mit tud, mert rengeteg vloggert inspirált. Ő volt Casey Neistat! A vlogolás egyik ismert szupersztárja. Neki van már 3 évada, napi vlogokat csinált. Annyira belemerültem, hogy egy éjszaka alatt fél évadot megnéztem. Az ő vlogjai számomra nagyon érdekesek voltak. Sokat utazik a világban, rengeteg emberrel találkozik, meg közben előadó is, beszél az ő életéről a videózás mellett. Közhelyes de engem is ő inspirált. Így hát fogtam a kamerát tavaly december 20-án, és belevágtam és a lendület a mai napig is tart. Imádom!

Ez most egy fényképezőgép, amit az interjúra hoztál ?

Igen, ez egy Cannon 80D, tökéletes a vlogolásra. Azért kezdtem el vlogolni, mert érdekelt, de egyébként régebben is szerettem videózni. Én nem nagyon tudtam beszélni, nem sokat jártam odakint társaságba, nekem nem voltak külföldön barátaim, nem volt olyan társaságom, ahol én beszélgessek, nem volt alkalmam rá. Én inkább ilyen számítógépes csodabogár voltam. Azt gondoltam, csináljuk, hátha kicsit bővül a szókincsem, javul a beszédkészségem. Bizonyos dolgok javultak, de van amikor belekavarodok a mondandómba. Volt olyan rész amikor nagyon sokat kellet az ő betűket kivágni. Nekem fura volt először, hogy beszéljek a kamerának, de utána már simán ment.

Akkor napi szinten csinálsz vlogokat ?

Kezdetben úgy volt, összesen megcsináltam több mint 200 vlogot, és most pár hónapja van ,hogy picit lazítottam rajta. Most már nincsenek napi vlogok, de 200 részig voltak. Elég sok időt emésztett fel a vágás és a szerkesztésük. A vlogok nagyrésze a hétköznapi életemet mutatják be és sokszor voltak olyan napok amikor elég nehéz dolgom volt, amikor egy unalmas napot kellett nézhetővé tenni.

De ezekből sokat is tanultam. Azóta kinyitottam a szememet, ahogy járok az utcán, nem csak előre hanem lefele, oldalra és fel az égre is. Mindig keresi a szemem, hogy mi az ami jól mutathat a videón. Sok ötletem van, úgy érzem ezekre 24 óra nem elég. Volt bennem egy pici félelem is, ami néha néha még előjön, de régebben például nem mertem emberekhez odamenni, és megkérdezni őket dolgokról. Mindig féltem az elutasítástól. Főleg úgy, hogy nekem nincs újságírói múltam, nektek újságíróknak biztosan könnyebb volna vlogolni.

Elkezdeni mindig nehéz valamit, de mikor már benne vagy egyszerre könnyebbé válik minden. Elkészült több mint 200 részt, azután úgy döntöttem, hogy lazítok. Család is van, mert közben megszületett a pici babánk, aki azóta már nem is olyan pici és nem annyira egyszerű így vlogolni, hogy az embernek mindenre jusson ideje.

Hogy hívják és mennyi idős ?

Szofinak hívják, most múlt el egy éves Augusztus 12-én volt az első szülinapja.

Most rendszertelenül töltögetek fel videókat ami nem igazán jó, de azért igyekszem tölteni fel egy újabb részt amikor időm engedi. Én azt hittem, hogy mindenki aki feliratkozott az hirtelen el fog pártolni, leiratkoznak, és vége. De igazából ugyanúgy növekszik a csatorna létszáma,mint a legelején,lassan de biztosan. Azt vettem észre, hogy vannak régebbi videók is, amiket az új feliratkozók is megnéznek.

Nem azt mondom, hogy nem iratkoznak le, mert az emberek jönnek mennek. De érdekes, hogy kik azok akik nézik a vlogot. Én azt hittem, hogy a saját korombeli vagy esetleg idősebb emberek nézik, de azután kiderült, hogy ez egyáltalán nem így van. A nagyon fiatal, új generáció akik inkább nézik.

Ez a 11-15 éves korosztály ?

Tizenévesek, mert rengeteg kezdő vlogger van köztük. Onnan tudom,mert sokan írtak, hogy szeretnének elkezdeni vlogolni, tudok-e segíteni, milyen kamerát vegyen meg hogy hogy kell videót vágni. Legutóbb odajöttek hozzám autogramért. Nekem ez nagyon új dolog volt, hogy: ki vagyok én? Miért jönnek kérnek tőlem autogramot? Jól is esett, de meglepő is volt, ez volt az első ilyen alkalom. Meg facebookon szoktak írni, hogy láttak, de nem mertek odajönni hozzám.

Mi a legnagyobb álmod? Mi az amire vágysz ?

Egészségre, szeretetre, békességre és a családomra. Persze anyagi biztonságra is, de nem minden áron mert igazából az Angliában töltött sok sok év alatt rádöbbentett arra, hogy a pénz az nem minden. Szükség van rá, de ha én a pénzt választottam volna, akkor nekem nem lenne családom és nem ülnénk itt,nem beszélgetnénk most. Szeretném, hogy idehaza is fejlődjünk, mindenki dobja le ezt a negatív dolgot magáról, és kezdjen bele valamibe, ami másoknak segít. Haladjunk egyről a kettőre. Ne csak azon legyünk, hogy nekünk miért rossz hanem vetkőzzük ezt le és vállaljuk a felelősséget a tetteinkért. Igazából mindenki előtt ott van a lehetőség arra, hogy csináljon, tegyen valamit. Az a baj, hogy az emberek mindig a könnyebb utat választják. Egyszerűbb panaszkodni és másokat hibáztatni mindazért amiért mi saját magunk vagyunk felelősök nem a kormány, vagy a hatóságok.

Mit javasolsz azoknak akik most vágnak bele valamibe ?

Azt javaslom, hogy CSELEKEDJENEK! Ne gondolkozzanak azon, hogy jó ötlet e vagy nem csak csinálják! Mert én, ha annak idején elkezdtem volna gondolkozni azon, hogy a környezetem mit szól, akkor megint nem lett volna belőle semmi. De ez nem csak a vlogolással van így, hanem bármivel. Ne kérdezzék meg a rokonságot, hogy mit szólnak hozzá. Kezdjenek bele, ne féljenek attól, hogy elbuknak, valószínű, hogy nem fog zökkenőmentesen menni minden, de ne féljenek mert ez ezzel jár és később már csak hibákat akarnak majd ejteni hogy tanulhassonak belőlük. Ha a hibákat nem követjük el, akkor nem tanulnánk belőle semmit. A legjobb dolog az amit az ember el tud követni ha hibázik, abból tud TANULNI.

Miért mondtad hogyha a pénzt választod…? Volt egy ilyen határ, hogy hazajöttök, és itt alapítotok családot, és inkább hagyod az ottani magas keresetet?

Én kint voltam ugye dolgoztam, nagyon sok pénzért. Az internetes marketing miatt hagytam ott az addigi munkám. Ezt éreztem magaménak. Nem másnak akartam robotolni, ki kellett lépnem ebből a mókuskerékből. Minden nap reggel 5-kor vagy fél 5-kor kelsz, utazol másfél órát a munkahelyedre, mert volt olyan hogy 2,5 órát kellett utazzunk. Ennek akkor lett vége mikor apukám olyan fáradt volt, hogy teletankolta egy alkalommal a kocsit benzinnel ami nem is lenne gond, ha a kocsink nem lett volna dízeles.

Ez egy mókuskerék volt, nekem ebből ki kellett lépni. Fiatal voltam arra, hogy benne maradjak. Nekem ez az online marketing szeminárium adott egy olyan plusz lökést, hogy meg merjem lépni azt ami egyáltalán nem biztos a jövőt tekintve. Elveszítem a munkahelyem, nem  tudtam, hogy fogok-e többet jól keresni. Viszont ennek a lépésnek, a szüleimnek, a barátaimnak köszönhetem, hogy itt vagyok ahol most vagyok. És egyáltalán nem bántam meg! Lett egy gyönyörű feleségem, született egy csodaszép kislányom, és már úton a következő csemete. Én így vagyok boldog.Velük!

Ez a cikk, az értékes Ötletek Blog Milliós Blog Projektjének részeként, az alábbi szponzorok támogatásával készülhetett el. Bővebben a támogatókról és a projektről a képre kattintva olvashatsz! Köszönet, hogy segítettek értékes hírt adni erről az értékes ötletről, így minél többen hallhatnak róla.