A marosvásárhelyi Pap Laura keresztény blogot vezet. Annak ellenére, hogy ez egy keresztény, komolyabb, ugyanakkor vidám hangvételű bejegyzéseket is tartalmazó blog, nem feltétlenül azoknak az embereknek szól, akik például hithű katolikusnak vallják magukat. Én nem adok lelki tanácsokat, nem mondom meg, ki hogyan éljen, csupán megosztom tapasztalataimat- vallja Laura.

Mi volt a legértékesebb ötleted?

Pap Laura, blogger, Rátekintve! Blog:  Az, hogy volt bátorságom elkezdeni nyilvánosan írni. Már egész pici korom óta foglalkozom versek, személyes történetek írásával, de ezeket mindig megtartottam magamnak. Művészeti egyetemre felvételiztem, azon belül média szakra, ahol egyszer kaptunk egy olyan feladatot, hogy készítsünk blogot. Már akkor érdekelt a vallás, a hit világa, de ezzel sem a tanáraim, sem a szaktársaim nem voltak így.

Sürgetett a határidő, így elkezdtem interjút készíteni, filmeket és könyveket bemutatni. Minden percét élveztem, de rettegtem attól, hogy meg kell mutatnom olyan embereknek, akik teljesen másképp fogják látni, mint én. Természetesen elfogadták, minősítették, minden rendben volt. Egy év után úgy döntöttem nem hagyom abba, folytatni fogom, mert szeretem ezt csinálni, boldoggá tesz.

Hogyan építetted fel?

Nagyon kevés önbizalommal. Tudtam, ha ezt megosztom a nagyvilág előtt, nagyon sokan furán fognak rám nézni. Féltem az emberek reakcióitól, de úgy véltem ez mégsem állíthat meg abban, amit szeretek. Megosztottam Facebookon az első interjút, majd elkezdtem újabb és újabb bejegyzéseket írni. Igazából nem vártam semmit a dologtól, csak írtam.

Nagyon sok önbizalmat adott, amikor olyan emberektől kaptam üzenetet, akikkel nem is beszélgettem korábban. Ezután már úgy írtam, hogy nem csak önmagamért írok, hanem az emberekért is, mert bennük is sok a hasonló érzés, és nem minden esetben tudják megfogalmazni.

Ez nem az a „térj meg, különben pokolra jutsz” írás, hanem inkább egy fajta út keresés. Személyes történeteket használok, kiírom a bennem levő kérdéseket, érzéseket. Sok mindent másképp látok, mint mondjuk egy teológus, ez inkább az elfogadásról szól, a végtelen szeretetről és persze a számtalan bizonytalanságról, amivel az út keresés során találkozom én is, és találkozik az az ember is, aki olvassa az írásaimat.

Mi a legnagyobb álmod?

Mint már korábban írtam, a blogom még teljesen gyerekcipőben jár. Szeretném, ha tovább bővíteném a témaköröket, eseményekről is beszámolnék és sokkal több embert kérdeznék meg. Erdélyben kezdtem el írni, ott kezdtem el a hit világával is megismerkedni. Egy éve élek Magyarországon és az a tapasztalatom, hogy egészen más légkör övezi a vallásosságot, mint amit megszoktam.

Jelenleg keresem az utam, de az írás itt sem fogom abba hagyni. Új terveim is vannak. Szeretnék mini hangoskönyveket készíteni versekből, majd megosztani az olvasókkal, de ez egy hosszabb munkafolyamat lesz, nincs még konkrét koncepcióm.  A legnagyobb álmom, hogy bővüljön az olvasok tábora és a bejegyzések száma is egyaránt.

Mit tanácsolsz azoknak, akik most indulnak el az útjukon?

Elsősorban azt, hogy önbizalommal vágjanak neki bármilyen nehéznek is tűnik az a bizonyos feladat. Nem szabad félni, butaság attól rettegni, hogy mit szólnak az emberek ehhez? Mi lesz, ha elbukunk? Akkor is lesznek negatív emberek, ha minden tökéletes. Az is nagyon fontos, hogy szeretettel, odaadással végezzék a munkát, mert úgy minden fáradtságot megér. Pap Laura, blogger, Rátekintve! Blog

Köszönjük az interjút Pap Laurának! A fotók Laura blogjáról származnak.