Erdei Gáborné, Ági hímző és szövő népi iparművész a saját házából alakított ki egy olyan közösségi teret, ahol ténylegesen meg lehet tanulni olyan mesterségeket, amiket mára egyre kevesebben tudnak. Gyerekek és felnőttek is járnak hozzá. Kitartó munkájának eredménye, hogy tovább öröklődhetnek ezek a lassan feledésbe merülő tevékenységek. 

Honnan jött az ötlet a Népművészet Házának megnyitására?

Erdei Gáborné, hímző és szövő népi iparművész: Ez egy nagyon régi álmom volt. Tavaly nyáron nyitottunk meg, kilenc hónapnyi munka előzte meg. A saját házamból alakítottam ki, hogy ide csalogassam a népművészetet kedvelőket, és azokat, akik tanulni szeretnének. Már nyugdíjas vagyok, a gyermekeim is elköltöztek, így az üresen maradt szobákat töltöttem meg az évek során megvásárolt eszközökkel, és az elkészített munkákkal.

Belépve is láthatjuk: itt minden a népművészet köré épül. Az én munkáim láthatóak benne: szőnyegek, hímzések, csuhé babák, karácsonyi díszek. E mellett erdélyi barátnőm, Lázár Éva gyékényfonó népi iparművész munkái is megtalálhatóak a kiállító teremben.

A berendezést is magam alakítottam ki, kiselejtezett iskolabútorokat vásároltam, csiszoltam, szépítettem őket. A két kezem munkája van ebben is. Hosszú évek gyűjtése. Több mint 30 éve csinálom magam is, és tanítom is a népi kézművességet, ebből 20 évig nyári táborokat is szerveztünk.

Egy évvel ezelőtt mentem nyugdíjba, akkor kezdtem el ezzel intenzívebben foglalkozni. Foglalkozásokat is tartok, szakköröket. A mai gyerekeket nagyon sok inger éri, nehéz lekötni a figyelmüket. Viszont az, hogy alkothatnak, hogy maguk készíthetnek valamit, amit a két kezükkel csináltak, és ténylegesen van látszata, azt nagyon szeretik.

A szülőkben is kell, hogy felmerüljön azaz igény, hogy elhozza a gyerekét egy foglalkozásra. Itt megtanulhat szőni, hímezni,  gyöngyöt fűzni, rongybabát készíteni, csuhézni, szalmázni, tűnemezelni. Csoportos órákra is van lehetőség.

Ritkaságnak mondható, hogy valaki két szakágból is népi iparművész. Mire a legbüszkébb?

A tanítványaimra. Négyen közülük OKJ-s kézi szövő végzettséget is szereztek, 8-10 éves tanulómunkával, táborokkal, szakkörökkel a hátuk mögött. Nagyon büszke vagyok rájuk. Kimondhatatlan érzés volt, amikor láttam, hogy az én tanítványaim hogyan tanítják a kicsiket. Ezek sokkal fontosabbak, mint bármelyik díjam. 

Azt szeretném, hogy közülük minél több népi iparművész legyen, hogy meg tudjuk őrizni ezeket a hagyományokat, a tárgyalkotó népművészetet. Ez csak úgy megy, ha valaki ténylegesen csinálja, műveli. Nagyon sok pályázaton vettünk részt, ahol országos díjakat nyertünk.

Király Zsiga-  díjat is kapott, amely a népművészeti mozgalomban végzett közösségi tevékenységért adható legmagasabb kitüntetés. Az 1994-ben alapított díjat eddig 115 alkotó kapta meg az országban.  Azért a szakmai visszaigazolások is megvannak. Csongrád Megyei Alkotó Díjas is. Rengeteg tanulás lehet e mögött.

Ez úgy működik, hogy tanfolyamot kell végezni. Hímzésből 3 éves volt a képzés, ahol különböző tájegységekről szerzett tudásomról is számot kellett adnom. Többek között része volt a néprajz, a hímzés elmélet, a tájismeret. Ezt elvégeztem alap és középfokon, szövésből is, és a népi játék és kismesterség oktatóit is - rengeteg tanulás van a jelenlegi tudásom mögött. Ez nagyon fontos is, hogy folyamatosan tanuljunk, képezzük magunkat. 

A népi iparművész címet például tervezésre adják. Tervezni pedig kizárólag eredeti minta alapján lehet, nekem ma már több mint 200 zsűri számom van. Minden darab egyedi. A tervezési munka  szaktudást igénylő, de egyben kreatív feladat is. A lelkünkből táplálkozik, melynek természetesen megvannak a népi gyökerei. Nagyon örülök annak, hogy megtaláltam egy utat, amiben ki tudok teljesedni. Imádtam tanítani is, de úgy vagyok vele, hogy 40 évig voltam a pályán, a népi kézművesség pedig a szenvedélyem, és nekem ez most egy újfajta kiteljesedés. 

1996-ban készült egy mintagyűjteményem, ezekben a Makó környékére jellemző fehér hímzések eredeti darabok rajzai vannak. Börcsök Attila néprajzkutatótól kaptam bele anyagokat, múzeumi és saját gyűjtéseim vannak benne. Magyarcsanádról, Makóról és a környékről. Évekig rajzoltam, gyűjtöttem őket. Ez kész van már nyomtatott formában, jól forgatható, használható. Saját költségen készítettem belőle a mintapéldányt, de sokszorosítható lehetne. Ehhez keresem a lehetőségeket.

 Milyen szakkörök vannak, hogyan zajlik itt az élet?

Hímző szakkörünk minden szerdán délután van. 26 éve vagyunk együtt. A fehér hímzések mellett főleg erdélyi hímzéseket készítünk. E negyed század alatt több mint száz kiállításon mutattuk be munkáinkat, nemcsak hazánkban, de a világ számos országában is. Egyébként szívesen megtanítom bárkiknek, ez egy olyan tevékenység, ami kortalan. Ugyanez igaz a szövésre, melyet kedden délutánonként tartok.

A kezdeti ötletből, hogyan lett megvalósult terv?

2004 óta a Dél-magyarországi Alkotók Népművészeti Egyesületének titkára vagyok. Szegeden működött egy nagyobb alkotóház, ami 2003-ban bezárt. De mi megőriztük a közösségünket. Fesztiválokon veszünk részt -Hungarikum Fesztivál, Körös-völgyi Sokadalom, Mesterségek Ünnepe- tanácskozunk, tartjuk a kapcsolatot a tagokkal. Közös célunk a  hagyományápolás, őrzés, a szakmák értékeinek megmutatása. 2003 óta tagja vagyok a NESZ hímző szakbizottságának, ahol azért dolgozunk, hogy a hímző kultúránk fennmaradjon, de a megújulásra is keressük a lehetőségeket.

Már akkor is megfogalmazódott bennem, hogy nekem egyszer ki kell alakítanom egy ilyen házat, ahol teret kap a népművészet, ahol tanulni is lehet, művelni, és akár megvásárolni is a termékeket. Vannak itt szőnyegek, táskák, szövés, hímzés, karácsonyi díszek szalmából, csuhéból, érdemes eljönni, és megnézni. A népművészeti egyesületünk tagjaival szeretném, ha kiállításokat szerveznénk ide, mely bemutatná egy mesterség egy mester munkáját, de ez még csak tervben van. Nagyon szívesen biztosítanék helyet majd más szakágak tanulásához is  csipkeverés, gyékényfonás stb...

Mi a legnagyobb álma?

Szeretném átadni ezt a tudást minél több embernek, felnőttnek, gyereknek. Olyan embereket szeretnék magam köré gyűjteni, akik szeretik ezt csinálni, örömmel csinálják, és egyszer majd ők is továbbadják ezt a tudást. Csak így maradhatnak fenn ezek a szakmák. Amit egyszer valaki megtanul, azt nem veheti el tőle senki. 

Mit tanácsol azoknak, akik most indulnak el az útjukon?

Nagy nagy türelem kell sokszor, és kitartás. Ne keseredjenek el, mert sok kudarc lesz az útjukon, ki kell tartani, bármi is történjék, és menni, menni tovább. Nem szabad az irigykedőkre hallgatni. Olyan nagy a széthúzás sokszor, a különbözőség. Pedig csak azt kellene megérteni, hogy a tudás, ami nálam van, az egyedi, csak az enyém, én tapasztaltam, tanultam, jártam ki magamnak, minden jó és rossz dolgával együtt. Fölösleges azért bántani valakit, mert jó valamiben. Nem szabad. Mindenkinek magának kell megtalálnia a saját útját.

 

Major Zsuzsanna