Egyetlen percnyi, rövid szöveges tartalom hetente, saját illusztrációval kultúra témakörben. Ilyen Tibi blogja. Mást is kitalált. Hogy játékosabb legyen törit tanulni, versbe szedte a tananyagot, és így írt egy könyvet. Vele beszélgettünk.

 Mi volt a legértékesebb ötleted, és hogyan építetted fel?

Ratkai Tibor, író, blogger: Kilencedikes voltam, amikor azon kezdtem el morfondírozni, hogyan lehetne a történelem lényegét úgy összefoglalni, hogy ne csak pár A/4-es lapra kinyomtatott rettentően unalmas évszám, személy, esemény és fogalom sorjázzon katonás rendben egymás után.

Mivel a versek mindig is kedvesek voltak számomra, ezért az emberiség históriájának a rímekbe foglalása tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak. Mint, ahogy az a kamaszkori ötletek jelentős hányadával lenni szokott, a szóban forgó elképzelés is a parkolópályára tett projektek kategóriájába került. Az ötlettől a megvalósításig körülbelül tíz év telt el, de úgy gondolom, kellett az érési idő, valamint a technika rohamos fejlődése, ami lehetővé tette, hogy nagyságrendekkel több olvasóhoz jutott el a megjelenés híre, majd maga a könyv is, miután ingyenesen hozzáférhetővé tettem a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán.

A Rímbe szedett történelem materializálódásának a János vitéz és a Toldi újbóli elolvasása, valamint néhány történelem tankönyv átfutása ágyazott meg.  A verssorok hol sétálás közben, hol a számítógép előtt ülve, hol a legszokványosabb hétköznapi rutinfeladatok közben születtek. Végül negyven verset írtam, s tíz illusztrációt készítettem egérrel, hogy még a „békebeli” informatikaórák légköre is átjárja a könyvet, ne csak a történelem és az irodalom képviselje magát.

Milyen terveid, álmaid vannak?

Célom, hogy a könyvemet minél több emberrel ismertessem meg, amivel szeretnék hozzájárulni a tantárgy népszerűsítéséhez, és közvetett módon ahhoz is, hogy a múlt hibáiból okulva egy kicsit jobbá tegyük a jelent és a jövőt.

Mit tanácsolsz másoknak, akik most indulnak el az útjukon?

Ha az álmunk kivitelezhetetlennek tűnik, ne adjuk át magunkat a csüggedésnek, inkább vegyünk egy nagy levegőt, és bontsuk  le  apróbb részfeladatokra. Sok kis dologgal könnyebb megbirkózni, s az éppen aktuális feladat teljesítésével mindig nyerünk annyi sikerélményt, ami elégséges ahhoz, hogy energiával telve veselkedhessünk neki a soron következő tennivalónak. Ratkai Tibor, író, blogger

Major Zsuzsanna, majormedia.hu