Ez egy megosztó téma lesz. Van, akinek teljesen természetes, hogy tud és akar beszélni a halálról és az elmúlásról. Van, akinek nehezebb. Mindenki máshogyan gyászol, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy úgy gyászoljon, ahogyan neki szükséges. A makói Kerekes Éva azoknak segíthet, akik szeretnék a mindennapokban sokkal közelebb érezni magukat elhunyt szeretteikhez.

A makói Kerekes Éva neve nem ismeretlen sokaknak. Számos hírt hallhattunk hegymászó sikereiről, kalandjairól blogot vezet, így olyan, mintha sokszor mi is elkísérnénk egy-egy utazására. Most egy másik oldalát ismerhetjük meg. Pontosabban azt a szenvedélyt, küldetést, ami ugyan összefügg a hegymászással, a világlátásával mégis egy teljesen más alkotói folyamatot mutat meg. Ez pedig ez emlékőrök készítése.

Ezek ékszerek: nyakláncok, gyűrűk, de lehetnek más emléktárgyak is, amelyekkel egy elhunyt szerettünk, barátunk, családtagunk emlékét őrizhetjük. Éva már régóta készít csodaszép gyantaékszereket, tárgyakat. A Covid megjelenésekor, amikor a kényszer úgy hozta, hogy nem jutott el hegyeket mászni, elkezdett sokkal jobban befelé figyelni és az alkotás egy új formáját találta meg.

„Nekem a pandémia első évében volt egy nagy vágyam és álmom: az Everestet szerettem volna megmászni” - mesélte Éva. Azonban az utazási korlátozások és a kötelező oltás mellékhatásai miatt fel kellett adnia a felkészülést.

„Azon a nyáron beiratkoztam egy fluid art tanfolyamra Budapesten. Ott találkoztam először műgyantával leöntött festményekkel, amely megnyitotta számomra a kreatív alkotás új világát. Nagyon sokat kísérleteztem ezzel az anyaggal az elmúlt négy évben. Az egyszerű fluid festményekből háromdimenziós gyantaalkotások születtek, ebből születtek az első, még kezdetleges gyantaékszerek”

Az, hogy az emlékőrök készítése felé vette az irányt, egy személyes tragédia miatt történt. Ezek az ékszerek DNS-emlékeket tartalmaznak, mint például emberi hamvakat, babahajat vagy kisállatszőrt. Ezt legtöbbször csak azok tudják, akik hordják. A gyászfolyamat és a veszteség-feldolgozás egyik, vagy akár végső állomása lehet egy ilyen ékszer birtoklása, viselése.

Azok, akik még sosem gondoltak arra, hogy ezt elkészíttessék, azoknak első hallásra idegen lehet ez a dolog. Akiknek viszont az ad megnyugvást, hogy egy ilyen ékszert viseljenek, nagy könnyebbség, mert az egykori kapcsolat emlékeit idézi fel bennük. Külföldön már jól ismerik ezeket az ékszereket, hazánkban azonban még nem terjedt el annyira.

„Sok kísérletezéssel, az anyagok ismerete és a technikák elsajátítása után kialakítottam egy olyan ékszertípust, amit nem nyakban, hanem kézen lehet hordani, ez pedig a Memorial Ring®, ami egy olyan acélgyűrű, ami pigmenttel elkevert hamvakat tartalmaz. A hamvak esztergálási folyamattal kerülnek bele a gyűrűbe, és a végső kinézetüket csiszolás és polírozás után nyerik el"- mesélte.

„Nagyon büszke vagyok arra, hogy az Európai Unió Szabadalmi Hivatala bejegyzett három ilyen típusú ékszeremet, amit csak én készíthetek Magyarországon és az Unió teljes területén” - mondja Éva. „Ezek az emlékőr ékszerek különleges technikával készülnek, és céljuk, hogy a gyászolóknak megnyugvást adjanak - folytatta.

Éva elmesélte, hogy neki magának is különleges kapcsolata alakul ki mindig azzal az emlékőrrel, amit éppen készít. Hiszen mindegyik mögött egy élet története van, és végső soron annak a kapocsnak a története is, ami a készíttetője és az elhunyt között van. Az emlékőrök legtöbbször belső békét hoznak el. A gyászfeldolgozás folyamatában így kiemelt szerepük lehet. Vannak, akik eltávozott szeretteik emlékeit az otthonukban őrzik. Egy hajtincset, egy tőle kapott tárgyat, de olyan is van, aki a hamvainak egy részét tartja meg. Az emlékőrök talán elegánsabban tudják ezt az érzést magukba rejteni, egy olyan tárgyban, ami szinte mindig velünk lehet.

Éva elmondta: „Egy ilyen gyűrű arra emlékeztethet bennünket, hogy neki mi dolga volt velünk, vagy nekünk vele, ebben az életben. Mert úgy gondolom, hogy mindenki okkal érkezik a másik életébe. Minden jó és rossz dolog okkal történik velünk. Amikor hegyet mászok, sokszor meditációs állapotba kerülök. Odafönn az ember sokat néz befelé, önmagába. Letisztul a kép, amit önmagunkról vagy másokról gondolunk. A küzdelem az elemekkel, a kitartás, az emberi ösztönökkel való harc mind más nézőpontot adnak”- összegezte.

Természetesen neki is van saját emlékőre. Az El Caminóról hozott kétféle homokból készítette el. Fisterre északi oldalán, a Hippi Beach-en mindig nagyok és erősek a hullámok, ott durvább a homok. A déli oldalon, a lagúnában pedig sejtelmesen finom, apró. Ezt a kettőt ötvözte az ékszerben, amit visel. Azt mondta neki az újjászületést jelenti. Mert egy olyan változásra emlékezteti, ami azon az úton történt vele.

„Szerintem kell mindenkinek egy út, ami meghozza benne a változást. Bármi is lehet az. Lehet, hogy a Mátrában túrázol egy jót, de az is lehet, hogy a Maros-parton sétálgatsz, és ott üt fejbe valami, ami teljesen megváltoztatja az életedet” - mondta.

Hogy mi változott meg benne azon az úton? Elmondta: „Megélem a mindennapokat olyannak, amilyenek. És annak örülök, hogyha az emberek jól érzik magukat körülöttem. Bennem már megvan a boldogság feeling, nem mástól várom azt, hogy boldoggá tegyen, mert tudom, hogy ez nem így működik. Feltölt, ha adhatok. Sokszor csak egy élményt, vagy csak egy mosolyt, egy ölelést. Sok embernek ez is bőven elég. Ezt kint a vásárokban is gyakran megtapasztalom, ahol néha megjelenek az ékszereimmel. Az emberi kapcsolatok fontosak, és ezen nem nagy dolgokra kell gondolni.”

Az emlékgyűrűkről bővebb információt itt találhatunk: https://memorialring.hu/

Kövesd Éva Facebook-oldalát is!