Kávéművész. Kata a kávét alapanyagként használja a festményeihez. Egy autóbalesetben elveszítette a bal alkarját, ez azonban sosem akadályozta meg abban, hogy abban alkosson, amit igazán szeret. Kata interjúnkban mesélt családról, kitartásról, és arról is, ő mit tanácsol azoknak, akik most vágnak bele valamibe.

Mi volt a legértékesebb ötleted?

Kajáriné Kádár Valéria Katalin, kávéművész, KataCafé: Úgy gondolom, ezernyi értékes ötlet lehet az ember életében, és mindegyik más miatt lehet az. Például, miután elveszítettem a kezem, annyira boldog voltam, amikor rájöttem, hogyan tűzzem fel a hajam egykézzel, vagy hogyan üssem le a tojást, és válasszam szét a fehérjét a sárgájától...

Mikor kezdtél el ezzel foglalkozni, és hogyan?

2014-ben. Élelmiszermérnök a szakmám, a diplomámat funkcionális élelmiszerek témakörében írtam. Találkoztam ezzel a kávéval, ami finom és egészséges is egyben, gyógygombát tartalmaz. Elkezdtem ezzel foglalkozni, közben már rajzolgattam grafittal, Bárdi Andreától tanultam. Ő mondta, hogy diópáccal lehet hasonló barna színt elérni vagy teával, és amikor haza értem, beugrott: mi lenne, ha kipróbálnám a festést kávéval? Azóta kifejezetten ezzel a ganodermagombás kávéval dolgozom.

Üzleti szempontból is foglalkozom ezzel, értékesítője vagyok. Egyébként bárki, aki szeretne, csatlakozhat, szeretettel várom a csapatomba.

Rengeteg kávés képet festettem már, kiállításaim voltak, vásároltak tőlem kávézók, magánszemélyek is, sok portrémegrendelésem volt.

Mit szeretsz a legjobban a festészetben?

A festészet egy csodálatos dolog! Összhangba kerülök önmagammal, szinte bele kerülök a képbe, eggyé válok vele. Minden esetben megélem a képet. Egyfajta relaxáció is a számomra. Amikor portrét festek érzem az embert, átjönnek az érzései, a személyisége. Például volt, hogy egy idegesebb hölgyet festettem, napokig feszült voltam.

A gyermek portrék a kedvenceim, a gyermeki lélek, a tisztaság, az őszinte, csillogó gyermek szemek, imádom őket, és persze a nagyik is imádni szokták. Nagyon fontos számomra, hogy ezek a képek pozitív töltetűek legyenek, adjanak valami pluszt, hogy egyfajta erőteret, szeretetet, örömet hozzanak az otthonokba.

Ezért választok pozitív témákat és alkotás közben meditatív, örömzenéket hallgatok - mondjuk például Bagdi Bellától-, hogy ezt a szeretetet és az életigenlést át tudjam adni, meg tudjam fogalmazni a festményeimen keresztül.

Hogyan használod a kávét festésre?

Ez egy instant kávé, vízzel kell feloldani. A színárnyalatokat a víz hozzáadásával keverem, így lesznek hol világosabb, hol sötétebb színek.

Nagy kávéfogyasztó vagy?

A teljes nevem: Kádár Valéria Katalin, K. V. a monogramom, ezen sokat viccelődtünk már az iskolában is. Gyermekkoromban is szerettem kóstolni a kávét, tetszett az íze, az illata. Felnőttként nem voltam napi fogyasztó, igazán akkor kaptam rá újra, amikor elkezdtem forgalmazni, azóta sütikbe is teszem. Szeretek kreatívan sütni, főzni is, előszeretettel használom a kávét alapanyagként.

Érdekes, mert valamikor, régen, még 2002-ben azt jósolta nekem egy jósnő, hogy rajzolással fogok foglalkozni, furcsa, hogy 2014-ben teljesült is. Cipőfelsőrész készítőnek tanultam, azután kereskedelmi iskolát, egyetemet végeztem, a balesetem után még egy mesterképzést is kijártam.

Mi történt a bal karoddal?

Volt egy autóbalesetem. Szegeden dolgoztam, egy áruházban, és kicsit túlzásba vittem a munkát, nagyon sokat dolgoztam akkor. A balesetem előtti nap hajnal kettőig leltároztunk, másnap reggel amikor mentem be kocsival, nem tudom mi történt, lehet hogy elaludhattam, és nekimentem egy másik autónak, összeütköztünk. A másik sofőr könnyebb sérüléssel megúszta, nekem a bal karom sérült, le kellett vágni. Ezután, hogy itthon voltam, kezdtem el sokkal több időt tölteni a családommal, és jött a festészet is, meg ugye a kávéforgalmazás.

Erősebbé tettek a történtek?

Persze. Muszáj volt erősnek lennem. A családom összeomlott, az édesanyám és a férjem is nagyon aggódott, ott voltak a gyerekek is. Nem volt más lehetőségem, mint hogy erős maradjak. Persze a családom mindenben segít, támogat. Zoltán a férjem is mindig mellettem volt, és van a mai napig. A képeim kapcsán ő a keretezésben segít nekem. Két fiunk van.

Dani most érettségizett, szeptemberben tölti a 19-et, Dániába jár egyetemre, ahol gazdasági informatikát tanul. Ádám most végezte a 10.-et, ő Szegedre jár iskolába.

Sok erőt adtak nekem azzal is, hogy úgy éreztem nekem is ott kell lennem mellettük. Hogy például, ha nem vagyok hajlandó értékelni önmagam, akkor ők is ezt tanulják meg, és nem lesz elég önbizalmuk, hitük abban, hogy bármire képesek.  Én erre tudatosan figyeltem egy idő után.

Hiszek a teremtő gondolatok erejében, a kitartásban, a becsületességben, hiszek abban, hogy a kimondott szó beteljesülhet, minden csak hozzáállás, nézőpont kérdése. Mindenért tenni kell, mindenből tanulni kell, minden helyzetből ki lehet hozni a legjobbat.

Mi a legnagyobb álmod?

Úgy érzem, hogy megvan mindenem, ami kell. Család, otthon, gyerekek, és azt csinálhatom, amit szeretek. Festhetek. Jól érzem magam, nincs, ami hiányozna. Minden összefügg mindennel, minden helyzetben lehet olyan, ami másoknak nincs. Szemléletmód kérdése.

Mit tanácsolsz azoknak, akik most építenek fel valamit?

Kitartást. Én azt látom, hogy sokszor tehetségtelen emberek is, hatalmas kitartással és akarattal többet érnek el, mint azok, akiknek alapból adott a tehetség. Akinek alapvető valami, az hozzászokik egy kényelmes helyzethez, másoknak küzdeni kell érte. Semmi sem pottyan az ölünkbe, mindennek ára van. Munka, idő, pénz és becsületesség- ezek a legfontosabbak. Kajáriné Kádár Valéria Katalin, kávéművész, KataCafé

 

Major Zsuzsanna, kreatív újságíró