A Longmusicproduction stúdió tizenöt éve alakult azzal a szándékkal, hogy olyan zenei műfajok képviselőit népszerűsítse koncertfilmjeivel, mint a kortárs zene vagy a jazz. Az alapító testvérpár, Sebők Gábor és Sebők György sokéves szakmai tapasztalattal a háta mögött vágott bele a munkába. A csapat azóta bővült, a profilba pedig a kortárs képzőművészet témája is belépett.

Mi volt a legértékesebb ötlete?

Sebők György, rendező, Longmusicproduction: Mit nevezünk értékes ötletnek? Anyagi vagy erkölcsi értelemben értjük az értéket?

Az ötletünk az volt, hogy… és itt egy kis mottóval indítanék: ”Szeretnénk megmutatni a kortárs művészetet azoknak, akik nem értenek hozzá, de befogadók, és azoknak, akik értenek hozzá, de nincs mindig idejük elmenni megnézni ezeket az eseményeket.”

Hogyan építette fel?

Mi, mint látogatók, ha elmentünk egy ilyen eseményre, remek délutánt-estét kaptunk, persze nem mindig „felhőtlenül” szórakoztunk, hiszen a kortárs művészeti összejövetelek sokszor elgondolkodtatóak. Azt gondoltuk, ha úgy is ott vagyunk, örökítsük meg ezeket az eseményeket, persze mások is rögzítették fotóval-akár telefonokkal is-annak egy-két részletét, de mi megpróbáltuk a teljes estét felvenni és azt saját stúdiónkban, némi montírozással (vágással) „nézhető” állapotba hozni, majd ezeket az anyagokat feltenni az internetre, hogy mások is láthassák.

Azután egy kicsit komolyabb kamerával forgattunk, és az anyagok is filmszerűbbek lettek, így nagyobb lett az érdeklődés. Elég sok helyre bejáratosak lettünk és keresnek is bennünket az eseményeket szervezők, persze többnyire ezek az emberek baráti galériák tulajdonosai vagy kurátorai, illetve maguk a művészek, a kortárs alkotók széles skálájából(képzőművészektől a szabad zenészekig).

Kitaláltunk egy sorozatot, aminek a Műábránd címet adtuk. Ebben a folyamban mini portrékat készítünk vagy olyan események megfilmesítését valósítjuk meg, amilyenekről feljebb meséltem. Kellenek ezek az anyagok, hogy lássák az érdeklődők, mi történik a környezetükben és közelebb kerülhessenek a kortárs művészethez. Már több, mint 80 filmet raktunk össze és nagyon sokat már leforgattunk, bár idő és anyagi források hiányában kicsit lassabban tudunk megjelenni.

Igény van a művészek körében is ezekre az anyagokra, mert nagyon sokan egyáltalán nem tudnak megjelenni semmilyen médiumban. Mindenképpen jó lenne, ha találhatnánk olyan embereket, akik tudnák segíteni a munkánkat minden tekintetben.

Mire most a legbüszkébb?

A kortárs művészet szereplői, művészek, galériások, kurátorok vagy más kulturális helyen tevékenykedő emberek, mivel egy bonyolult közegben léteznek- megfigyeléseink révén azt látjuk-, műveltebbek, nagyobb a világlátásuk és, ha Őket hallgatjuk, mi is szert tehetünk egy nagyobb műveltségi fokra. És az, hogy mire vagyok büszke? Arra, hogy mindezt megmutatjuk a filmjeinkben, közvetíthetjük a gondolatokat, fórumot teremthetünk párbeszédeknek, különös tekintettel a fiatalokra, hisz egészen másképp nézik a világot és kell altalaj, amire Ők is tudnak építeni.

Mi a legnagyobb álma?

Azt gondolom, hogy az ember élete nem csak az anyagi léttől kellene függjön, hanem befogadással színt kell vinnie a hétköznapjaiba, és a kortárs művészet nagyon is alkalmas a gondolkodás és a látás (nem a csak a nézés) képességének fejlesztésére. El kellene jutni arra a pontra, hogy legyenek olyan médiafelületek, ahol, ha nem is tudott elmenni megnézni és látni élőben az eseményt, utólag is megtehesse ezt a közönség. Jó lenne, ha lennének újra mecénások, akik értők és látják a törekvéseket, és némi segítséget tudnának nyújtani.

Van igény Magyarországon a kortárs művészetre?

 Mindenképpen! A művészet örök, a kortárs csak azért kortárs, mert most élünk. Olyan sokszínű a világunk, hogy mindenkinek van helye benne, ezért el kell fogadnunk a gondolati másságot és a másság minden formáját. Azok az emberek, akik a művészetet választották, akármiben nyilvánul is az meg, rendkívül bátor emberek, mert nem félnek közszemlére tenni a gondolataikat- persze a tehetségükön keresztül-, és vállalják azt a párbeszédet, amit a műveikkel felvetnek.

Mit tanácsol azoknak, akik most indulnak el az útjukon?

Nagyon furcsa olyan valakinek tanácsot adni, aki ebben az anyagias világban a kortárs művészetre akarja felhívni a figyelmet, hiszen tele vagyunk jobbnál-jobb művésszel, akinek a „sárga csekkekkel” való bajlódás okozza a legnagyobb gondot, és mégis azt gondolom, megéri, ha csak néhány embernek is, de tudunk értéket képviselni.

Ha mégis tanácsolhatok valamit, akkor az lenne, hogy a kigondolt ötletet vigye végig az ember.

Sokan lesznek mellette, sokan nem értik, mit csinál, megint mások helytelenítik még a gondolatot is. De… akkor is tegye, amit saját maga megtehet, mert még egy vállalkozást is lehet művészi szinten csinálni. Sebők György, rendező, Longmusicproduction

Az interjút Illés Anett készítette.