Minden álom kicsiben kezdődik. Horváth Zoltán mindig szeretett a lovakkal foglalkozni, gyermekkora óta az élete részei voltak. A szülei is tartottak lovakat, később, amikor felnőtt, nem volt kérdés, hogy neki is legyenek sajátjai. Tudják milyen egy parádéskocsissal utazni?

Horváth Zoltán parádéskocsis.  A lexikonok szerint a parádéskocsis: "Családos, mutatós, jótartású ember, aki lovakhoz értett, katonaideje alatt lehetőleg tisztiszolga volt vagy huszár. Munkája felelősségteljes, utasai életét nem kockáztathatta." Ma már ez mást jelent, de hasonlóan helytálló.

Makón több mint 11 Makovecz Imre nevéhez köthető épület van, ezeket járja körbe, majd a Kalandpark felé veszik az irányt. A gyönyörű, természeti kincsekben gazdag Maros-part felé. Látnivaló akad bőven, a város szép. Ezt a lehetőséget fedezte fel, és kötötte össze szenvedélyével, a lovaskocsiztatással.

Mi volt a legértékesebb ötlete, és hogyan építette fel?

Horváth Zoltán, parádéskocsis: Huszonévesen kezdtem el lovakkal foglalkozni, most 61 éves vagyok. Az első lovamat Bogárnak hívták, a családban a lovak szeretete nálunk apáról fiúra öröklődött. Öt évvel ezelőtt, amikor megépült a városban a Hagymatikum fürdő, ami a turizmus alapjait fektette le, akkor ugrott be, hogy milyen jó lenne lovas kocsival körbejárni a várost. Megnézni a híres Makovecz épületek, lekocsikázni a Maros-partra a Kalandpartig.

Nagyon szeretem a lovakat, az életem részei, ápolom, becézgetem őket. Ma már sokan ismernek a városban. „Szia Rezgő, Szia Napsugár! Kiabálják sokszor a gyerekek, amikor meglátják, hogy közeledünk a lovakkal. Nekik ez hatalmas élmény. A legjobb érzés, látni az arcukon az örömet, amikor felülnek a ló hátára, vagy a nyeregbe mellém. Azt szoktam mondani, ha hangosan énekelnek, akkor gyorsabban mennek a lovak. Ezt is nagyon szeretik a gyerekek.

Esküvőkre, szülinapokra, ballagásra is járok, iskoláscsapatokat viszek szerenádozni. Van egy 8-9 személyes vadász kocsim, egy kisebb, Cziráky, menyasszonyi kocsi és Viktória típusú hintó is, meg egy nagyobb 35 fős kocsi. Legutóbb egy 60. házassági évfordulóra mentünk, zenészekkel, nagyon hangulatos.  

A család is nagyon sokat segít a lovak gondozásában, a kocsik ápolásában. Sokszor a feleségemmel együtt csinosítjuk a kocsikat. Több kiállításon és tenyészszemlén is voltam már a lovaimmal.   A kilencvenes években versenyeztem először, a Hagymafesztivál Lovasverseny állandó résztvevője vagyok. 2009-ben országos csapatban 2-ok lettünk a magyar bajnokságon, egyéniben 9., és  több nemzetközi versenyen is részt vettünk.

2020-ban nyugdíjba mehetek, akkor szeretném majd ezt főállásban csinálni.

 Major Zsuzsanna