Egy félreértett mondat. Egy régóta ismétlődő vita, amelyben már egyik fél sem emlékszik pontosan arra, hogyan kezdődött... Családtagok, házastársak, szülők és gyermekek, barátok vagy szomszédok távolodhatnak el egymástól úgy, hogy közben talán mindannyian szeretnék rendezni a kapcsolatot, de már nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá.
Ilyen helyzetekben segíthet a mediáció. Szücsné Rédai Szilvia mediátor, vitarendezési szakértő több mint másfél évtizedes szociális szakmai tapasztalattal támogatja azokat, akik szeretnének kilépni egy régóta húzódó konfliktusból, és készek arra, hogy a sérelmek ismételgetése helyett a megoldást keressék. Szilvi számára a mediáció nem egyszerűen egy újabb szakmai végzettség. Sokkal inkább annak a több évtizedes segítő munkának a kiteljesedése, amely során nap mint nap megtapasztalta, milyen súlyos következményei lehetnek annak, ha az emberek már nem tudnak egymással beszélni.
Egy segítő szakmában dolgozó ismerősével kezdtek el pályaválasztási lehetőségeket keresni. Amikor elolvasta a szociális munkás képzés tematikáját, azonnal azt érezte: megtalálta, amit keresett. 2004-ben kezdte meg tanulmányait, 2008-ban végzett, majd 2009-ben elhelyezkedett a szociális szférában. Pályája jelentős részét család- és gyermekjóléti szolgálatnál töltötte, jelenleg pedig már nyolcadik éve intézményvezetőként dolgozik. Munkája során nagyon közelről láthatta a családok életét, a szülők és gyermekek közötti nehézségeket, a válásokat, a párkapcsolati és rokoni konfliktusokat.
“Sokszor azt tapasztaltam, hogy egy-egy vita vagy kimondatlan sérelem olyan mélyen beépül a családi kapcsolatokba, hogy hosszú időre megmérgezi azokat. Ezek mögött nagyon gyakran kommunikációs problémák állnak. Nem mondjuk ki, amit érzünk, vagy úgy mondjuk ki, hogy a másik már nem is képes meghallani” – mondja.
A mediáció egy önkéntes, bizalmas konfliktusrendezési folyamat, amelyben egy pártatlan harmadik személy, a mediátor segíti a feleket abban, hogy meghallják egymást, pontosabban megfogalmazzák a saját szükségleteiket, és közösen találjanak egy mindannyiuk számára elfogadható megoldást. A mediátor nem bíró. Nem dönti el, hogy kinek van igaza, és nem mondja meg, hogy mit kell tenni: “A konfliktus az ügyfeleké, ezért a megoldásnak is tőlük kell megszületnie. A mediátor vezeti a beszélgetést, kérdez, összefoglal, segít más szempontból ránézni a helyzetre, és előhívni azokat a mondatokat, amelyek addig talán nem hangzottak el” – magyarázza.
Ez fontos különbség a hagyományos segítő beszélgetéshez képest. Családsegítőként a szakember sokszor konkrét lehetőségeket vagy megoldási javaslatokat is kínál. A mediáció során azonban a felek saját megoldása kerül a középpontba. A cél nem az, hogy valaki győzzön, a másik pedig veszítsen. Nem egy olyan kompromisszumot keresnek, amelyet mindkét fél kelletlenül elfogad, hanem lehetőség szerint olyan konszenzust, amelyben mindketten azt érzik: az ő szempontjaik is érvényesültek. Egy elhúzódó konfliktusban könnyű újra és újra elővenni a korábbi sérelmeket: „Te mindig ezt csinálod... A múltkor is ugyanez történt... Miért nekem kellene engednem, amikor ő sem teszi meg?” Ezek a mondatok azonban ritkán visznek közelebb a megoldáshoz. “A mediáció a jelenből indul ki, és a jövőre koncentrál. Nem azt próbáljuk újra és újra bebizonyítani, ki mit rontott el évekkel ezelőtt, hanem azt keressük, hogyan lehet innen továbbmenni” – hangsúlyozza.
A felek elmondhatják, hogyan élték meg a történteket. A cél azonban nem a másik hibáztatása vagy „megsemmisítése”, hanem annak megértése, hogy kinek mire lenne szüksége a továbblépéshez. Szilvi szakmai munkájában kiemelt figyelmet szeretne fordítani a szülők és kamasz gyermekeik között kialakuló konfliktusokra. A kamaszkor természetes velejárója az önállósodás, a határok feszegetése, az ajtócsapkodás, a vállrándítás vagy az, hogy a gyermek egy időre bezárkózik. Attól azonban még, hogy a szülő tudja: ez az életkor ezzel járhat, nem mindig könnyű jól kezelni a helyzetet.
Egy veszekedés során a szülő talán csak annyit lát, hogy a gyermeke bevágja az ajtót, nem válaszol vagy felteszi a fülhallgatóját. A kamaszban közben egészen más érzések lehetnek. Lehet, hogy valójában azt szeretné mondani: „Most egy kis időre van szükségem.” „Ne kérdezz rögtön, mert nem tudok válaszolni.” „Attól, hogy elvonulok, még szükségem van rád.” „Lehet, hogy most nem akarok beszélni, de később szeretném, ha megölelnél.” Ezek a mondatok a hétköznapok felfokozott helyzeteiben gyakran nem hangzanak el. “Néha nem azonnal kell reagálnunk. Lehet, hogy jobb megvárni, amíg mindenki megnyugszik, és csak utána megkérdezni: szeretnél róla beszélni? Ha pedig a gyermek azt mondja, hogy még nem, azt is tiszteletben lehet tartani” – összegezte.
Ő maga is édesanya, így nemcsak szakemberként, hanem személyes tapasztalatból is ismeri ezeket az élethelyzeteket: “Sokkal nehezebb jól kommunikálni akkor, amikor érzelmileg mi is teljesen benne vagyunk a helyzetben. Itt lehet nagyon fontos a mediátor szerepe. Ő kívülről látja a konfliktust, nem érintett benne, ezért képes nyugodtan vezetni a beszélgetést.”
De akár egy régi kapcsolatban is gyakran előfordul, hogy már nem is a mondatok tartalmára figyelünk. Elég egy ismerős hangsúly, egy szemforgatás vagy egy sóhaj, és máris azt gondoljuk: „Már megint kezdődik.” „Ezt már százszor hallottam.” „Tudom, mit fog mondani.” A mediáció egyik legfontosabb eleme, hogy a felek valóban végighallgatják
Szilvi egy egyszerű, mégis sokatmondó történettel mutatja be, mennyire különbözhet az, amit teszünk, attól, amit a másik valójában szeretne: Egy idős házaspár mediációs ülésen vett részt, ahol a feleség hosszan sorolta, mennyi mindent megtesz a mindennapokban a férjéért. Elmondta, hogy amint a férje hazaér a munkából, ő azonnal mindent félretesz: kiszolgálja, elkészíti és elé teszi a vacsorát, és igyekszik minden terhet levenni a válláról, miközben a férje csak a híradót nézi. Amikor a feleség ezt nehezményezte és számonkérte rajta, a férj meglepetten csak annyit kérdezett: „Én ezt sohasem kértem tőled.” A történet jól példázza, hogy időnként saját magunkat helyezzük bele egy olyan szerepbe, amelyről azt feltételezzük, hogy a másik elvárja tőlünk. Közben talán soha nem kérdeztük meg, valóban szüksége van-e erre.
Sok sértettség, csalódás és feszültség mögött meghúzódhat ez a különbség: amit feltételezünk, és ami a valóságban történik. A mediáció nemcsak válásoknál vagy súlyos családi válságoknál alkalmazható. Számos olyan hétköznapi konfliktus rendezésében segíthet, amelyben a felek már nem tudnak egyedül előre lépni.
Ilyen lehet például:
a szülő és kamasz gyermeke közötti állandó vita;
párkapcsolati vagy házastársi konfliktus;
válás, gyermekelhelyezés vagy kapcsolattartás kérdése;
testvérek közötti öröklési vagy családi nézeteltérés;
régóta húzódó szomszédvita;
megromlott baráti kapcsolat;
munkahelyi félreértés vagy együttműködési probléma;
olyan konfliktus, amelynél egyik fél sem tudja már pontosan, miért szakadt meg a kapcsolat;
bármilyen helyzet, amelyben mindketten szeretnének változást, de egyedül már nem találnak hozzá megfelelő hangot.
Szilvi szerint sok ember éveken vagy akár évtizedeken keresztül él olyan konfliktusban, amely talán rendezhető lenne: “Hányszor halljuk, hogy két ember már azt sem tudja, miért lett vége a barátságuknak. Mindketten gondolnak arra, hogy jó lenne felhívni a másikat, de egyikük sem teszi meg az első lépést. Így telnek el az évek. Én azt gondolom, hogy a konfliktusban eltöltött idő elvesztegetett idő. Ezt az időt lehetne jól vagy legalább jobban is eltölteni. Bizonyos esetekben a mediáció nemcsak érzelmileg könnyítheti meg a helyzetet, hanem időt és jelentős költséget is megtakaríthat.
Egy válási vagy családjogi konfliktusban például, ha a felek a mediáció során képesek megállapodni bizonyos kérdésekben, az írásba foglalt megállapodást a jogi eljárásban is felhasználhatják. Ez lerövidítheti a folyamatot, és csökkentheti annak esélyét, hogy a felek hosszú éveken át egymás ellen harcoljanak. Természetesen nem minden ügy rendezhető mediációval, és nem minden mediáció végződik megállapodással. A folyamat sikeréhez elengedhetetlen, hogy mindkét fél önként vegyen részt benne, és legalább minimálisan nyitott legyen a másik meghallgatására. “Segíteni csak annak lehet, aki hagyja. Ha valaki nem hajlandó meghallgatni a másik felet, vagy kizárólag győzni szeretne, akkor nem tud létrejönni valódi mediáció” – teszi hozzá.
Sokan azért nem mernek segítséget kérni, mert félnek attól, hogy idegen előtt kell beszélniük a családi vagy párkapcsolati problémáikról. Szerinte fontos tudni, hogy a mediátort szigorú titoktartás köti. Ami a mediáció során elhangzik, azt nem adhatja tovább másoknak. A mediátorok munkáját etikai szabályok határozzák meg, amelyek egyik legfontosabb alapelve a bizalmas kezelés. A segítségkérés miatt érzett szégyen is sokakat visszatarthat. Szilvi szerint a segítségkérés éppen ellenkezőleg: bátorságot és önismeretet jelez: “Sokkal nagyobb probléma benne maradni egy kilátástalan helyzetben, mint azt mondani, hogy ezt most egyedül nem tudom megoldani. Amikor valaki felismeri, hogy segítségre van szüksége, már el is indult az önismeret és a változás útján.”
Ez az egyik dolog, amit igazán szeret a munkájában: látni azt a pillanatot, amikor a felek elkezdenek másként tekinteni a helyzetükre. Amikor először valóban meghallják a másikat Amikor kimondódik egy addig elhallgatott igény. Amikor kiderül, hogy a másik fél talán nem is azt akarta, amit éveken át feltételeztek róla. Amikor megjelenik a lehetőség arra, hogy a konfliktus ne lezárjon egy kapcsolatot, hanem egy új működés kezdetévé váljon.
A folyamat az első kapcsolatfelvétellel kezdődik. A Szilvit megkereső fél röviden elmondja, milyen konfliktusban szeretne segítséget kérni. Ezt követően a másik érintett felet vagy maga a megkereső személy hívja meg a mediációra, vagy – igény esetén – Szilvi veszi fel vele a kapcsolatot. A mediáció előtt lehetőség van külön-külön előzetes beszélgetésre is, ahol mindkét fél elmondhatja, hogyan látja a helyzetet. Bizonyos esetekben ez a szakasz elhagyható, és a felek közösen találkoznak a mediációs ülésen. Egy ülés legfeljebb körülbelül háromórás, hiszen a konfliktusokról beszélni érzelmileg és mentálisan is megterhelő lehet. Az első találkozás során kiderülhet, hogy elegendő-e egy alkalom, vagy további ülésekre van szükség. A sikeres mediáció írásos megállapodással zárulhat. Ez azonban nem egy kívülről ráerőltetett döntés, hanem a felek közös vállalása. A folyamat része lehet az utánkövetés is. A felek például egy hónappal később ismét találkozhatnak, hogy megnézzék, mi működött a gyakorlatban, min szükséges változtatni, miből kellene engedni, vagy mit kell még hozzátenni a korábbi megállapodáshoz.
Szilvi számára a szakmai fejlődés folyamatos. A mediátori és vitarendezési ismeretei mellett jelenleg a Szegedi Tudományegyetem szociális munka mesterképzésén tanul. Családja mindig támogatja ebben. Nagyobbik fia bioinform
Azt vallja: akkor válik igazán örömtelivé a munka, amikor az ember megtalálja azt a hivatást, amelyet nem pusztán kötelességként, hanem szívből végez. Azt szeretné, ha a mediáció a térségben is ismertebbé válna. Ha az emberek tudnák, hogy nem csak akkor érdemes szakemberhez fordulni, amikor már minden kapcsolat megszakadt, vagy amikor egy hosszú jogi folyamat elkezdődött. A mediátor lehet az első lépés is. Egy lehetőség arra, hogy a felek még időben leüljenek egymással. Hogy ne a sérelmeket nagyítsák tovább, hanem azt keressék, hogyan lehetne másként folytatni. Hogy egy szülő és gyermeke ismét képes legyen beszélni egymással. Hogy egy pár kulturáltan tudjon döntéseket hozni a közös jövőről vagy akár a különválásról. Hogy két testvér, barát vagy szomszéd ne éveket töltsön haragban egy olyan konfliktus miatt, amelyet talán már egyikük sem tud pontosan megfogalmazni.
“Mindenkinek csak egy élete van. A konfliktusban eltöltött idő pedig elvesztegetett idő. Ha egy semleges, kívülálló személy segítségével közelebb lehet kerülni egymáshoz, meg lehet érteni, mi történt, és lehet találni egy olyan megoldást, amely mindkét fél számára elfogadható, akkor érdemes megpróbálni. Ebben tudok segíteni” -összegezte.
Elérhetőségek:
https://www.facebook.com/szucsneredaiszilvia
Telefon: 06 30 543 9464
Email: redaiszilvi.mediator@gmail.com
